Hova lett a titkosszolgálatokkal megerősített korrupcióellenes ügyészség (DNA), amely – ha kellett – egy magyar iskola ügyében is eljárt, mert nem tűrte a jogtalanságokat? Egyáltalán létezik még a DNA? Amióta Klaus Werner Iohannist újraválasztották, az elnök kedvenc pártja pedig valahogy kormányra kapaszkodott, a korrupció megszűnt. Már nincs mi ellen harcolni. Még a legújabb nemzetbiztonsági stratégia sem tartotta említésre méltónak a kérdést.

A napokban mellékes hír volt a román médiában: Kövesi korábbi jól ismert ügyészét, Mircea Negulescut őrizetbe vették. A sajtóban Portocală becenéven is emlegetett ügyész évekkel ezelőtt azzal gyanúsította meg Victor Ponta korábbi szociáldemokrata párti miniszterelnököt, hogy törvénytelenül fogadott el támogatást Tony Blair volt brit munkáspárti kormányfő romániai előadásának megszervezésére. Csakhogy a mostani gyanú szerint a pénzmosási ügy nem létezett, Negulescu bizonyítékokat hamisított, és megpróbált tanúkat megfélemlíteni, hogy arra kényszerítse őket: tegyenek hamis vallomást az ügyben. A DNA ügyészét hivatali visszaéléssel, az igazságügyi hatóságok megtévesztésével és okirat-hamisítással is meggyanúsították.

Szóval a fő célpont, a „vörös pestis” ellenzékbe szorítása után korrupcióellenes harcra már nincs szükség, a nemzeti liberálisok (PNL) patyolat tiszták, Brüsszelben is mindenki elégedett, nincs itt semmi látnivaló. A PNL szépen bukdácsolt előre, mígnem jött az új koronavírus-járvány. Annak az első s a második szakasza. Utóbbi már közel esik a választásokhoz. Kellett hát az ellenségkép megformálása. A rettegésben tartott néppel közölték, a Covid-ellenes harc folytatódik, s megvan a legyőzendő kórokozó: a PSD.

Merthogy a szociáldemokraták elbizonytalanítják az embereket, a szabályok megszegésére biztatják őket. Képviselőik maszk nélkül járkálnak gíroszt enni. Kormányzás, hatékony járványkezelés helyett inkább megint a főgonoszt kell csak legyőzni, hogy minden rendben legyen. A főgonosz PSD mellesleg elég szakadt állapotban van. Tény, hogy rástartolt kicsit a habókos vírustagadók és az újabb korlátozásokat ellenzők táborának megnyerésére, de ez a párt ma még egy épkézláb nyilatkozatra is képtelen, nemhogy hangulatkeltésre.

Gond egy szál sem, Iohannisék a DNA helyett a közegészségügyi igazgatóságokat (DSP) és az általuk kinevezett kórházigazgatókat léptették elő tengerészgyalogos elit alakulattá. Fegyvert viszont nem adtak nekik. A szemmel láthatóan zaklatott Nelu Tătaru egészségügyi miniszter tarthatna például hetente sajtótájékoztatót arról, hogy hány újabb lélegeztetőgépet vásárolt Románia, s mennyivel sikerült emelni az intenzív osztályok ágyainak számát. Ehelyett pészédézik, s Európa leprásainak nevezi a saját népét.

El tudják képzelni, mi történt volna, ha ilyen kijelentést tesz a márciusi – a romániainál összehasonlíthatatlanul súlyosabb – vírusválság idején az olasz nemzetre a római kormány tárcavezetője? De feltehetjük ezt a kérdést amerikai, francia, orosz vagy magyar vonatkozásban is. Tíz perc, de legkésőbb egy nap alatt repült volna a lekezelően okoskodó miniszter. Tătarut meg sem dorgálták. Mert nálunk most ez a módi. Mindenki hülye, csak a kormány és az elnök normális.