2009. május 21., 12:292009. május 21., 12:29
Azok is hosszabbak, szélesebbek, és közöttük a tér is tágasabb. Valamennyi fekvőhely fölött működik az apró éjjeli lámpa. A kiszolgálásra sem lehet panasz. Ma már nincs akadálya annak, hogy a vonaton vásárolja meg az utazó a különbözeteket. Nyugodtan fel lehet szállni a kusettkocsira másodosztályú jeggyel, csak kérni kell a pótjegyet, ami ugyanannyiba kerül, mintha az állomáson vagy menetjegyirodában váltotta volna.
A kocsikísérő kissé túlsúlyos, mosolygós asszony előbb egy négyágyas, első osztályú fülkében ajánl helyet. Aztán amikor látja, hogy a felszálló ragaszkodik az olcsóbb, hatágyas fülkéhez, és kész akár más vagonban keresni ilyent, azonnal kerül másodosztályú ágy is. Elveszi a jegyet és a 25 lejes különbözetet. Minek is állítaná ki most a nyugtát – nyugtatja meg magát Gábor –, amikor az egész éjszaka rendelkezésére áll.
A tiszta, kikeményített, vasalt ágyneműt fóliába csomagolva kapja, és örömmel állapítja meg, egy palack buborékmentes kovásznai ásványvíz is jár a csomag mellé. A fekvés sem esik rosszul az ágyon, hamar elalszik. A kocsikísérő már Ploieşti után bekopog a fülkékbe, hogy a fővárosig mindenki felkészülhessen a leszállásra. Senkit nem kell külön felszólítani, az ágyneműt ki-ki visszaviszi a kocsikísérő fülkéjébe.
Ez mégiscsak kusett, afféle önkiszolgáló hálókocsi. Ekkor adja vissza az utaskísérő a jegyeket is. Gábor hosszasan elidőz a fülke ajtajában. A jegy maga már előkerült, a különbözetről kiállított nyugta azonban nem. A kocsikísérő is érzi, kissé kínos a helyzet, nézegeti a mappáját, aztán jóindulatúan a férfi markába nyom egy másik jegyet is, amely a különbözeteket is tartalmazza. „Ezt elszámolásra” – súgja oda bizalmasan.
Másodpercek telnek el, míg leesik a férfiban a tantusz: valaki másnak a jegyét is megkapta, csak hogy ne kérje a nyugtát a 25 lejre. Még ott morfondírozik egy darabig a folyosón: mit tegyen? Követelje-e a nyugtát? Megállapítja, hiába új a vagon, a személyzet, a mentalitás a régi. Már lassít is a vonat a fővárosi állomáson. A peronon plakát fogadja. Rajta a felirat: a korrupció súlyosan károsítja a szabadságot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Látogatottsági adatok