Az államfőválasztás végkimenetele ismeretében túl sokat nem érdemes rágódni azon, hogy végülis Klaus Johannis nyerte meg vagy Victor Ponta veszítette el a megmérettetést.
2014. november 19., 20:092014. november 19., 20:09
Nyilvánvaló, hogy a választók megelégelték az elsősorban a PSD és elnök-kormányfője által csúcsra járatott, arrogancián, korrupción, hazugságon alapuló politizálást. Amely bármilyen eszközt képes bevetni hatalma megőrzése és gyarapítása érdekében, közben pedig csak pecsételésre alkalmas egyének buta masszájaként tekint a polgárokra.
Holott az emberek november 16-án éppen azt üzenték az egész politikai osztálynak: semmi sem múlhat el következmények nélkül, továbbá a politikusok nem tehetik meg, hogy fittyet hányjanak a társadalom igényeire.
A választás óta eltelt néhány nap fejleményei arra engednek következtetni, hogy a politikusok kezdik érteni a nekik szóló intést, így megkockáztatható: máris megérte Johannist juttatni az államfői székbe, hiszen a ráruházott felhatalmazással legalább sikerült felcsillantania a fényt az alagút végén. Lám, a koalíció és a parlamenti többség rögtön alávetette magát a megválasztott elnök akaratának, és gyorsított eljárásban elutasította az amnesztiatörvényt, továbbá számos korrupciógyanús honatyára vonatkozóan jóváhagyta a bűnvádi eljárás beindítását.
Normális országban ennek eleve így kellene működnie, viszont jól tudjuk, hogy Románia eddig nem ilyen volt, a törvényhozás egyfajta menedékként szolgált az ügyészség látószögébe került képviselők és szenátorok számára.
A nagy kérdés viszont az, hogy kitart-e Johannis kezdeti lendülete, valóban komolyan gondolja-e a közélet megtisztulására irányuló szándékát, de ami a legfontosabb: lesz-e elegendő hatalom és eszköz a kezében végigvinni az akaratát. Hamarosan megkezdődő mandátuma során erre kell összpontosítania, és akkor továbbra is maga mögött tudhatja a választók többségének támogatását.
Ha viszont nem lesz képes elvonatkoztatni pártelnöki mivoltától – mint ahogy tette azt a napokban, amikor a még általa vezetett liberális alakulat mihamarabbi kormányra kerülését vizionálta –, a csalódott szavazók hamar elpártolhatnak tőle, ez esetben pedig kegyelmi időszaka nagyon lerövidül.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!