Kártékony elmélkedés oltásügyben

Le lehet higgadni, nem lesz kötelező a koronavírus elleni vakcina, a véleményszabadságba pedig a hangos ellenkezés is belefér. Van azonban egy vastag piros vonal, amelynél meg kellene állni. Diszkriminációt kiáltani azért, mert a koronavírustól magukat oltással megvédők mentesülhetnek egyes – a járvány terjedését megakadályozni hivatott – korlátozás alól, egyszerűen butaság.

Persze az Európai Unió nem is önmagát adná, ha ebben a kérdésben gyors megegyezésre jutna. Megy a huzavona a huszonhét tagállam között arról, hogy milyen szabályok szerint fogadják el kölcsönösen egymás oltási igazolásait. Közben Dánia szintet lépett: elektronikus tanúsítványokat bocsát ki, amelyek lehetővé tehetik tulajdonosaik számára a külföldre utazást, a sport- vagy kulturális létesítményekbe való belépést vagy éppenséggel az éttermi vacsorázást. Görögország és Izrael nemrég megállapodást kötött egymás vakcinaútlevelének kölcsönös elismeréséről, amely lehetővé teszi a beoltottak szabad utazását a két ország között. Sajtóértesülések szerint az izraeli kormány Romániával is tárgyal egy hasonló jellegű megállapodás ügyében.

Meglepő, de tény: Romániában jól megy a vakcinálás, uniós szinten hatodik a beadott oltások számát, valamint a naponta beadott dózisok átlagszámát tekintve. Ugyanakkor egyelőre nincs hivatalos védettséget igazoló okmány. Akit beoltanak, az kap ugyan egy igazolást, de az semmire sem jogosítja fel az illetőt. Nyilván a hatékonyság ellenére még a vakcinálási folyamat elejénél tartunk, így nincs ok a kapkodásra. Stratégiára viszont mindenképpen szükség lenne arra az időszakra, amikor a kétszeri oltással rendelkezők száma eléri a tízszázalékos arányt. Az érvként is abszurd, hogy a vakcina által védettek amolyan felebaráti szeretetből várják be a még oltásra várókat. A vakcinálást ellenzőkre hivatkozva diszkriminációt kiáltani például a beoltottak utazási könnyítéseit illetően, csak a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitással magyarázható. Azaz ha én elutasítom az oltást, a vakcinálással védekezőnek se legyen jobb.

A racionalitás talaján maradva, elég arra gondolni, mennyit pénzt költ el az állam a mi adónkból is az oltások lebonyolítására, miközben súlyos, a közeljövőnket felemésztő gazdasági árat fizet a járvány miatti korlátozásokért. Csak akkor visz minden egyes oltás közelebb a gazdasági kilábaláshoz, ha a vírus ellen védettséget szerzett ember mielőbb visszatér a normálishoz közeli életviteléhez. Diszkriminációról elmélkedni most oltásügyben kártékony időpocsékolás.