JEGYZET – Vérszomjas iszlamista terroristák lepték el Erdélyt. Az európai civilizációt, a kereszténységet és egyáltalán, mindenkit, aki nem muzulmán, halálos ellenségnek tekintő hordák a magyar katolikusok szent helyét, Csíksomlyót vették célba, ahol meggyalázták a kegytemplomban található Máriaszobrot, felrobbantották a Hármashalomoltárt, a kálvária stációira pedig Allah akbar! feliratokat festettek.
2016. május 13., 23:262016. május 13., 23:26
Mielőtt valaki azt hinné, hogy a Krónika, vagy legalábbis ezen írás szerzője meghibbant, gyorsan leszögezném: természetesen semmi ilyesmi nem történt.
Valójában tizenöt iszlám vallású önkéntes érkezett Csíksomlyóra a napokban: a fiatalok egy civil szervezet révén kerültek a Székelyföldre, és ugyan elsődleges céljuk a pünkösdi előkészületekben való segédkezés, az őket fogadók a helyi szokásokba, kultúrába is betekintést nyújtottak. A Szent István Kollégiumban megszállt egyetemisták részt vettek többek között a Barátok feredőjénél zajló kalákán, a Kis-Somlyón zajló takarítási akcióban, emellett a kollégium zöldséges és fűszereskertjében is munkálkodtak, valamint gyermekekkel is foglalkoztak.
A hírt sokan pozitívan fogadták – ám azok is nagyon sokan voltak, akik úgy reagálták le, mintha valóban a cikk elején szereplő tetteket követték volna el. Az internetes kommentelők jelentős része nagyvonalúan átsiklott afölött, hogy egyetemi hallgatókról van szó, akik a közép-európai keresztény kultúrával akartak megismerkedni, ennek keretében pedig segítettek a pünkösdi búcsú helyszínének kitakarításában is.
A kereszténység hős védelmezőinek szerepében tetszelgő kommenthuszárok hozzászólásainak hangvétele olyan volt, mintha a muzulmán fiatalok egytől egyik Iszlám Államharcosokba oltott alkaidások lettek volna, akik a foguk között jatagánt szorongatva, talpig robbanómellénybe öltözve, egyik kezükben Kalasnyikovot, a másikban Koránt tartva meg akarták volna hódítani Erdélyt, hogy iszlám kalifátussá alakítsák. Igaz, voltak kevésbé radikális hozzászólók is, ők egyszerűen egy kalap alá vették őket a migránsokkal, akik ugyebár szintén egytől egyig álcázott terroristák.
Gondolom, lesz köztük néhány, aki szombaton ott is lesz a csíksomlyói búcsúban, és miközben a muzulmán diákok által feltakarított helyszínen tartózkodik majd, mélységesen meg lesz győződve arról, hogy ő aztán annyira, de annyira alázatos, jó keresztény.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!