Kiss Judit

Kiss Judit

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

2019. július 09., 08:222019. július 09., 08:22

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bár e cikk írásakor még nem ismerjük az idei vizsga óvások utáni eredményét, az összképet minden valószínűség szerint nem fogják lényegesen árnyalni a végleges adatok. Egymás mellé sorakoztathatjuk, összehasonlítgathatjuk az utóbbi években született, számszerűsített eredményeket, de attól még nem leszünk boldogabbak: oktatási rendszerünk madártávlatból kivetülő egyik tükre, végterméke hasonló ahhoz, mint amivel a korábbi években is szembesülhettünk. A számok kisebb-nagyobb eltéréssel az előző években is hasonlóképpen alakultak, idén épp nem 69 vagy 64, hanem 67 százalék körüli azok aránya, akik átmenőt szereztek az érettségin.

Ha az oktatási szakértők tüzetesen megvizsgálják, miért alakulnak ekképpen az iskolaéveket lezáró megmérettetés eredményei, megnézik, évről évre hány a színtízes, és hány a bukdácsoló, valamint hogy az egyes megyék, iskolák, etnikumok, tantárgyak esetében miként alakulnak a számok, biztosan sok mindenre fény derülhet, akár olyasmire is, ami meglep, elgondolkoztat, vagy esetleg irányt mutathat a jövőre nézve. Persze akkor mutathat valóban irányt, ha a számokba kapaszkodva hiszünk abban, hogy az érettségi tényleg tükrözi a diákok felkészültségének, tudásának mértékét, és alkalmas ennek a tudásnak a felbecsülésére. Márpedig kételkedni lenne okunk, hiszen Romániában rengeteg kérdés merül fel a követelményrendszer egészét, a kimeneti vizsgák mérvadó voltát, sőt az oktatás minőségét illetően.

Képlékeny és bizonytalan az egész rendszer „talaja”, módosítások, változtatások történnek szapora ritmusban egyazon tárcavezető regnálása alatt is. Nem kell erre ékesebb példát hozni, mint régi, „jól” bevált és jelenleg is épp a bársonyszékben trónoló Andronescunkat, aki szinte hetente előáll valami újjal, ami szerinte végre végleg jó irányba terelné, megreformálná a rendszert. Aztán ott a sok, régóta pusztán csak hangoztatott, de gyakorlatba nem ültetett szlogen, mint a „versenyképes oktatás”, „gyermekközpontú tanítás”, „kevesebb információmennyiség”, „alaposabb tudás” és így tovább. Ezek egyelőre legtöbbször csak üres fogalmak maradnak, így nem csoda, hogy egy helyben toporog az oktatás, kézzelfogható, jelentős előrelépések nem észlelhetők. Ha a most érettségizettet kérdezzük, nagy valószínűséggel ugyanazt feleli, amit jó pár éve felelhettek, és azóta is felelhetnek a végzősök: csak ritkán volt jó iskolába járni, alig várták, hogy vége legyen; kényszer, „szükséges rossz” volt bármelyik iskolai megmérettetés. Ha a tanárt kérdezzük, azt a választ kapjuk, hogy évről évre egyre gyengébben teljesítenek a gyerekek, egyre kevésbé és kevesebben törekszenek a valódi tudás megszerzésére, a pedagógusok munkája pedig a 12 év alatt nagyon sokszor csak falakra hányt borsó.

Ilyenkor, érettségi táján mindenki – vizsgázók, tanárok, iskolák, elemzők, szakértők, minisztérium – Karinthy megfogalmazásával élve „magyarázza a bizonyítványt”. Természetesen ahányan annyiféleképpen. És persze minden egyes magyarázatnak megvan a maga kontextusa, a magyarázat lehet helytálló, ferdítő, felületes, megalapozott és így tovább. Egy dolog azonban bizonyos. Jó lenne határozottan tudatosítani magunkban: nemcsak felsőbb, miniszteri szinten történő döntésektől és nem is föltétlenül az érdemjegyektől függ, hogy miképpen és milyen tudással tarisznyálja fel a diákokat az iskola, valamint hogy mire lesz majd elég ez a tudás. És amikor magyarázunk, azt is jó lenne szem előtt tartani, hogy tulajdonképpen mit is bizonyít a bizonyítvány, illetve milyen jövőkép irányába terel a magyarázat.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.