2011. január 26., 10:112011. január 26., 10:11
Felesleges ecsetelni, hogy milyen pozitív üzenete van az ilyesfajta kezdeményezésnek. Mert elképzelhető, hogy például a moldvai Csángóföldön, vagy Erdélynek, netán a Kárpátokon túli részeknek is olyan vidékein, ahol a magyarok mondhatni magukra hagyottan és az anyanyelvű kultúra, a magyar nyelvi közeg tekintetében a sanyarúbbnál is sanyarúbb körülmények között, vagy bárhol vegyes házasságokban élnek, mekkora a beolvadás, a lemondás veszélye és kísértése. És olykor milyen a számlálóbiztosok gonosz szándéka.
Elég akár szándékosan, akár tévedésből csak egy kicsit homályosan kérdezni, és összemosni a nemzetiségre vonatkozó kérdést például az állampolgársággal vagy az anyanyelvvel, máris torzulhat a valóság, s vele együtt természetesen a végeredmény.
De elég csak egy kicsit rájátszani holmi nemzeti tartásnak nevezett érzelmekre, hogy kiderüljön: a Székelyföldön sem magyar minden magyar, mert székelyek is lakják e tájat, ami egyfelől a bennünket nem szeretők szempontjából politikailag is kiaknázható két külön tál tészta, másfelől pedig a mi szemszögünkből tévedés, mert az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc alighanem végérvényesen tisztázta az egyazon magyar nemzetünkhöz való tartozást. Ezt kell tehát bebizonyítanunk: van itt magyar jövő, mert van helyben maradás, és van gyermekáldás. És azt kell bebizonyítanunk, hogy Herder Erdélyre vonatkozóan is tévedett.
Nem kell mást tennünk, csak annyit, hogy erősítsük a csüggedőt, a félelemben, magára hagyatottságban vagy vegyes házasságban élőt: ne félj bevallani, hogy magyar vagy. Egyszerűen és tényszerűen, hivalkodás, kivagyiság, melldöngetés nélkül. Csak. Az igazunknak megfelelően. Hogy amikor megszámláltatunk, ne találtassunk könnyűnek. És híjával sem.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.