Balogh Levente

Balogh Levente

Gyűlöletimportőrök

2020. július 31., 17:532020. július 31., 17:53

2020. július 31., 18:002020. július 31., 18:00

A soviniszta román szélsőségesek annyiban különböznek a koronavírus-járványtól, hogy távozásuk után nagyjából tudható, mikor jelennek meg újra. A december elsejei román nemzeti ünnep, az úzvölgyi magyarellenes pogromkísérlet évfordulója vagy bármilyen más román nemzeti ünnep környékén számíthatunk arra, hogy ismét felkerekednek távoli városaikból, falvaikból, hogy ellátogassanak a többségében magyarok lakta Székelyföldre, és hogy ott „ünnepeljenek”.

Így volt ez most, szerdán is, amikor a Mihai Tîrnoveanu brassói orvos által vezetett A Nép Útja elnevezésű szélsőséges szervezet ismét kiadta a jelszót, hogy az igazán hazafias románoknak a Székelyföldön, pontosabban Sepsiszentgyörgy főterén kell megülniük a román himnusz napját, mivel ott nehezebb azt énekelni.

Hogy miért lenne nehezebb Sepsiszentgyörgyön a román himnuszt énekelni, mint a magyart, vagy bármely más nemzetét – a ritkább levegő, esetleg valamilyen rejtélyes okból fellépő kollektív amnézia okán, amely miatt az emberek elfelejtik a himnusz szövegét –, azt már nem részletezte. Így aztán a hívatlan vendégek megjelentek a város főterén, és ünnepeltek. Emellett pedig alaposan megcáfolták a főszervező által korábban írtakat, ugyanis kétszer is elénekelték a román himnuszt, és a beszámolók alapján egyáltalán nem tűnik úgy, hogy közben bármilyen nehézségbe ütközött volna a dalolás.

A mintegy félórás szeánsz után aztán ismét összepakoltak, és eltakarodtak. Az ünnepi mámort pedig talán némi szomorúság is beárnyékolta, hogy ezúttal sem sikerült kierőszakolniuk egy jó kis konfliktust, senki sem akarta kitiltani őket, pláne erőszakosan nem akart fellépni velük szemben.

Merthogy valójában szereplésük egyik fő célja éppen az lenne, hogy provokálják az ott élő magyar közösséget. Ha ugyanis vendégszereplésük erőszakba fulladt volna, ismét jó kis propagandatémát adtak volna az ilyesmire mindig folyékony román médiának, és napestig harsoghatták volna, hogy az intoleráns magyarok nem tisztelik kellőképpen a román nemzeti jelképeket, az őket földjén nagylelkűen megtűrő Románia himnuszát.

Ugyanez volt a taktika tavaly, amikor ugyancsak Tîrnoveanu vezetésével román szélsőségesek az úzvölgyi osztrák-magyar katonatemetőben randalíroztak, majd be is törtek a sírkertbe az állítólag oda temetett román hősök emlékművét felavatni. Azonban a jó kis magyar-román összecsapás akkor sem jött össze, a temetőt védő magyarok ugyanis az okos enged jegyében inkább félreálltak a gyűlölködő román csürhe útjából. És ugyanígy kudarcot vallottak idei, június 4-ei provokációs kísérletükkel, amikor ugyancsak Sepsiszentgyörgy főterén „ünnepelték” meg a trianoni diktátum aláírásának századik évfordulóját.

A provokáció kísérlete mellett állandó performanszaik olyan hatást keltenek, mintha valamilyen primitív, rituális szertartást végeznének, amellyel megkísérlik elűzni a „gonosz” erőket, vagyis a magyarokat a szülőföldjükről. Ebben pedig a gonosz elűzését elősegítő „csodaszer” szerepét nem a tömjén, a szenteltvíz, a kereszt, az ezüst pisztolygolyó, esetleg a keresztúton három napja elföldelt fekete kutya tetemének vérével bekent csodatevő kristály játssza, hanem a román zászló és a himnusz. Vagyis valójában nem tesznek mást, mint hogy fegyverré degradálják a nemzeti jelképeiket, amelyekkel megpróbálják kiűzni a magyarokat a saját városaikból.

Eközben minden bizonnyal mélységes meggyőződéssel vallják, hogy ettől igazi, jó románok, bátor hazafiak, akik a testi épségüket kockáztatva bemerészkednek az ősi ellenség várába, hogy ott fitogtassák parttalan patriotizmusukat.

Úgyhogy nyugodtan készülhetünk arra, hogy előbb-utóbb – akár december elsején, akár az úzvölgyi hőbörgés évfordulóján – ismét megjelennek a Székelyföldön románkodni egy kicsit. Ezzel persze egyre távolabb kerülnek céljuk elérésétől, lassan már kutyába sem vesszük őket, habókos, misztikusan megélt románságuk kidomborítását szolgáló performanszaikra legfeljebb csak legyintünk, hiszen úgy jönnek és mennek, mint egy enyhe lefolyású nátha.

Azt meg végképp nem sikerül elérniük, hogy a magyarok a román ünnepeken román nemzeti trikolórt tűzzenek otthonaikra, és csatlakozzanak a román himnuszt éneklők kórusához.

Ha ugyanis a román nemzeti jelképeket ők vagy bárki más – akár valamely román állami intézmény vagy politikus – eszközként használják a melldöngetéshez, a hőbörgéshez és pláne a provokációhoz, a magyarok hergeléséhez és gyalázásához, azzal nem fognak bennünk több tiszteletet ébreszteni irántuk.

Viszont legalább ismét bebizonyítják, hogy valójában ők maguk sem tisztelik őket.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.