VEZÉRCIKK – Hosszas vívódás után – amint az várható volt – az az oldal kerekedett felül az RMDSZ-ben, amely a kormányzást célnak és nem eszköznek tekinti, s ezáltal ismét bebizonyosodott, hogy sokan vannak az RMDSZ-ben, akiknek saját pillanatnyi jólétük fontosabb az általuk képviselt közösség jogainál.
2014. július 13., 19:312014. július 13., 19:31
Tovább legitimálnak egy kormányt, amely – mint ismeretes – a MOGYE magyar főtanszéke létrehozásának megtorpedózásával került hatalomra, magyarellenessége pedig azóta sem mérséklődött.
És itt nemcsak a Gheorghe Funart is lassacskán überelő Bogdan Diaconura gondolunk, hiszen a legalsó szintektől a legfelsőkig – ha enyhébb is, de – hasonló mentalitás jellemző. Amikor már semmi egyéb nincs a talonban, soha nem ódzkodtak előhúzni a magyar kártyát, és borítékolható, hogy ezentúl sem fognak.
Ehhez a díszes társasághoz szegődött négy hónapja az RMDSZ. És miközben Erdélyben és a Partiumban még olyan alapvető jogokkal sem élhetünk, mint az anyanyelvhasználat a közhivatalokban, sziszifuszi harcot folytatunk a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséért – hogy a történelmi elnevezések használatáról ne is beszéljünk –, az autonómia pedig szitokszó számba megy a román közösség előtt, külföldről csak annyi látszik, hogy az önmagát a romániai magyarság legitim képviselőjének nevező alakulat kormányon van.
Pontáék elődei, amikor az RMDSZ-szel közösen kormányoztak, legalább adtak a látszatra, s csak a háttérből bojkottálták például a kisebbségi törvény elfogadását. Most viszont a hivatalos politika része a magyarellenesség, s ha egyébben nem is, de ebben még Victor Ponta és Traian Băsescu is egyetért. Ilyen körülmények között kimondható, az RMDSZ-nek egyáltalán nem sikerült visszafognia partnereit, hiába ígérték, hogy kormányról többet lehet tenni, mint ellenzékből.
A MOGYE-n a helyzet változatlan, szerzett jogaink gyakorlása pedig továbbra is számtalan akadályba ütközik. Nem beszélve arról, hogy a magyarok képviselete már hatalmon volt, amikor a külügyminisztérium beszállt a luxemburgi perbe, illetve amikor elutasította, hogy Magyarország konzuli irodát nyisson Nagyváradon és Marosvásárhelyen.
Ilyen körülmények között a lehető legtermészetesebb gesztus volt Kelemen Hunor részéről jelezni, hogy köszönjük, ebből elég volt. A szövetség kilépése azonban végül elmaradt, sem a politizálását szavazatokra váltható aszfaltkilométerekben és nem jogérvényesítésben mérő párttársai, sem Pontáék – bár Tăriceanuval és társaival meglenne a többségük – nem engedték meg ezt. Kelemen lemondása értékelhető gesztus, de csak saját imázsának tesz jót, amire egyébként szüksége lesz, amennyiben igazak a pletykák, és ő lesz a szövetség államfőjelöltje.
A magyarellenességét nyíltan is felvállaló kormánynak olyannyira szüksége van tehát az RMDSZ-re a külföldi imázsépítés és a belföldi stabilitás szempontjából, hogy kész volt kompromisszumot ajánlani a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés ügyében. Így, államfőválasztások előtt azonban biztos szavazatvesztést jelent, hogy engedett a magyaroknak. Éppen ezért korai lenne még pezsgőt bontani. Várjuk inkább ki a végét.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!