Hiszen igaz ugyan, hogy a román alkotmány bővebb mozgásteret enged az államfőnek, ám annak ellenére, hogy a miniszterelnököt a választásokat követően ő jelöli ki, a kormány mégsem neki, hanem a parlamentnek tartozik elsősorban felelősséggel. Băsescu mostani lépése jól illeszkedik abba az eddigi gyakorlatba, amelynek részeként saját hatalmát erősítendő igyekezett súlytalanná tenni a parlamentet. A folyamat akkor kezdődött, amikor a törvényhozás három évvel ezelőtt felfüggesztette őt tisztségéből. Azóta minden alkalmat megragadott, hogy a választópolgárokat a „korrupt és tehetetlen” parlament ellen hergelje.
Ezen stratégia része a tavalyi népszavazáson felvetett demagóg kezdeményezés is, amelynek révén egykamarássá tenné a törvényhozást és háromszáz főre csökkentené a képviselők létszámát, illetve az a felvetés, amely a parlamenti küszöb tízszázalékosra emelésével kizárná a kispártokat a törvényhozásból, csökkentve a választható alternatívák számát. Ezen előzményeket követően tulajdonképpen nem csoda, hogy a parlament helyett profi populistaként immár az államfői hivatalban „számoltatta el” a kormány tagjait. Ugyanakkor ne legyenek kétségeink afelől, hogy az ország lakóinak zömét nem zavarja, hogy Băsescu most úgy tesz, mintha az ország sorsáért aggódó felelősségteljes vezető lenne, akinek csak egy szavába kerül, hogy a lusta és tehetetlen kormány dolgozni kezdjen.
A többség számára szimpatikus az erős kezű, mindenben egyedül döntő atyuska figurája, aki el tudja hitetni magáról, hogy semlegesen „lebeg” a politikum felett, és néha szigorúan rámordul a tökéletlen politikusokra. És mivel Băsescu még most is kitűnően el tudja játszani, hogy ő a pártatlan és mindentudó államfő megtestesülése, a többség bizonyára már rég elfelejtette, hogy néhány hónapja épp ő volt az, aki mindent megtett azért, hogy a most tétovának beállított kormány gyengekezű miniszterelnököstül, válságstratégia-hiányostul hatalomra kerüljön.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.