2010. február 09., 10:292010. február 09., 10:29
Többek közt a dolgok természetes rendjéhez tartozik, hogy hideg idő után meleg jön, tél után tavasz, nyár és ősz következik, de az is igaz, hogy az őszt tél követi. Érdekes módon – vagy természetszerűen – így van ez már évszázadok, de az is lehet, hogy évezredek óta. Az sem titok, hogy a tél bizonyos előkészületet igényel az emberek részéről, és ez is így van már évszázadok óta. Meglepő viszont, hogy az élet természetes rendjéhez tartozó dolgok bekövetkezte némelyeket mégis váratlanul érint. Tessék visszaemlékezni, hogy az első havazások idején hány elöljáró jelentette ki a tévéhíradókban: „Váratlanul köszöntött be a tél...”
A kijelentés annak indoklásaképpen hangzott el, mert nem takarították el a havat, ami ugye télen általában hullani szokott. Hogy valaki mulasztott, nem készült a téli havazásra? Hát erről inkább „szemérmesen” hallgattak. És ez még érthető is lenne, ha mondjuk, egy október eleji havazás alkalmával hangzik el... Na, de decemberben vagy januárban?!... Az ilyen és ehhez hasonló sumákolások non plus ultrája, hogy utóbb „perzsára” állították az időjóst a január végi, februári lehűlések miatt. „Miért nem jelezték időben, hogy lehűlés közeledik?” – tették fel a kérdést honatyáink a meteorológusoknak. Őszintén szólva a kérdésfelvetésen fölöttébb elámultam, mert ezt képesek voltak megkérdezni valamikor február elején, ami ugyebár mifelénk téli hónapnak számít, és hideg van.
Hogy is állunk ezzel?! Mert globális felmelegedés ide vagy oda, úgy tűnik, hogy a másfajta „jósok” huhogásai ellenére, mégsem olyan gyors ütemben következik be, mint ahogy – vélhetőleg – némelyek várnák/elvárnák. Meg egyébként is ott a statisztika, végig lehet böngészni, hogy az utóbbi néhány évszázadban januárban és februárban, sőt decemberben is előfordultak mínusz huszon-, harmincfokos hidegek. S ezért ki a hibás? Valóban az a fránya időjós?!
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.