2009. június 23., 10:582009. június 23., 10:58
És a hír olvasatán talán egyikünkben sem merül fel annak a kérdése, hogy vajon miért történik ez így. Hiszen valamilyen kórházélménnyel mindannyian rendelkezünk – közvetlenül vagy közvetve. Szerencsés esetben csak elmondásokból tudunk a nemtörődöm személyzetről, a hiányos felszerelésről és az orvosról, akinek ugyan hivatása a beteg ember gyógyítása, de rá sem néz a szenvedőre, amíg a boríték valamely csoda folytán át nem vándorol a fehér köpeny zsebébe.
És nem kell nagy fantázia, vagy közvetlen érintettség ahhoz, hogy elképzeljük: szüléskor sincs ez másképp, hiába a választott orvos, akinek magánrendelőjében a terhesség kilenc hónapja alatt a kismama már részletenként otthagyott egy zsák pénzt. De hát a rendszer az ilyen, és a rendszer már évek óta ilyen, és úgy tűnik, még évekig ilyen lesz. Tehát senki sem csodálkozik azon, ha a szülés várható időpontja előtt két héttel a leendő anyuka összecsomagol és távozik az országból, így mintegy véletlenül majd Magyarországon szüli meg gyerekét.
Nem mintha ott nem kellene külön kifizetni a választott orvost, a csecsemős nővér kedvességét, és nem mintha a külföldi szülés nem kerülne több papírmunkába és pluszpénzbe. Mégis feltűnően sokan választják ezt a megoldást, egyre többen, és nemcsak magyar anyanyelvűek. És mint tudjuk, az igény alakítja a piacot; a határ menti városokban a romániai szülő nőkre szakosodott „iparág” alakult ki – szállással, orvossal, bábával, tolmáccsal – a kereslet függvényében.
De az összes járulékos költség sem éri el az itthoni magánklinikákon kifizetendő összeget, mert még az az opciója maradna az anyának: csillagászati árakért magánkórházat választani itthon, ahol megadatik minden kényelem, ami az állami szülészeteken nem. Igaz – a mindennapi mosolyért, a normalitásért Romániában még keményen kell fizetni.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.