VEZÉRCIKK – Polémiát váltott ki politikai körökben az elmúlt időszakban, hogy a parlament a választások előtti nagy igyekezetében megemelte a gyermekgondozási díjat (gyed).
2016. április 03., 19:282016. április 03., 19:28
Nem is kell firtatni, nem véletlen az időzítés, egyértelműen kampányadakozásról van szó. Ám most az egyszer tényleg olyat tettek, amire már régen szükség lett volna, hiszen a jelenleg hatályos jogszabály egyértelműen diszkriminálja a jól kereső szülőket, belekényszerítve őket abba, hogy vagy az anyagilag hátrányos, alig havi 1200 lejt hozó gyedet választva két évig otthon maradjanak a gyermek mellett, vagy a 3400 lejes plafonérték mellett mindössze egy évet babázzanak, majd az apróságot nagyszülőkre vagy bölcsődére, netalán a nem túl olcsó dadusra bízva visszamenjenek dolgozni.
Lássuk, miről is van szó pontosan. Először is fontos ismételten hangsúlyozni, hogy gyermekgondozási díjról és nem segélyről van szó, ahogyan azt sokan helytelenül használják. A lényegi különbség a kettő között pedig ugyebár az, hogy a gyed biztosítási jogviszonyt feltételez, a kismamának/kispapának legalább tizenkét hónap munkaviszonnyal kellett rendelkeznie – és így társadalom- és egészségbiztosítást kellett fizetnie – a gyermek születése előtt ahhoz, hogy ez neki járjon. És mint tudjuk, ezek a biztosítások egyenes arányban nőnek a fizetéssel: minél többet keres valaki, annál többel finanszírozza az államkasszát.
Ezért is diszkriminatív a most hatályos jogszabály, hiszen aki 5 000 vagy éppen 15 000 lejt keres havonta, az minden valószínűség szerint eleve úgy rendezte be az életét, hogy nem fog tudni egy babával kiegészült családban havi 1200 lejből gazdálkodni – ez az összeg még egy első otthonos lakásvásárlás havi törlesztőrészletére vagy lakbérre is éppen csak elég, s hol van még a többi kiadás?
A most elfogadott módosítás rendet vág a rendszerben, és a befizetett összegtől teszi függővé a járandóság értékét. Így, reméljük, nem ez lesz az első visszadobott kampányadakozás. És egyúttal azt is reméljük, hogy nem indul be a választások előtti segélylavina, hogy jövőre újfent azzal kelljen kezdeni, hogy vagy szerzett jogokat vesznek el, vagy újabb adókkal fizetjük vissza a mostani bőkezűséget.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!