Amerika figyel. De mit érünk vele?

A találkozó tényét nem érdemes túldimenzionálni, az ügyvivő ugyanis vélhetően nem RMDSZ-elnöki, hanem inkább kormánykoalíciós vezetői, miniszterelnök-helyettesi minősége miatt tárgyalt Kelemennel. A megbeszélésen ugyanis általános, gazdasági témák is szóba kerültek, a cernavodai atomerőmű bővítésétől az infrastruktúra fejlesztéséig. Vagyis a nemrég távozott nagykövet, Adrian Zuckerman helyét ideiglenesen átvevő ügyvivő amolyan protokolláris megbeszélést folytatott a magyar közösség soraiból származó kormányfőhelyettessel.

Mégis a jelenlegi világpolitikai kontextusban fontos, hogy legalább ilyen szinten napirendre kerülnek az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösség ügyei is. Illetve egyáltalán: a romániai magyar közösség létezésének ténye. Hiszen az Egyesült Államokban éppen most zajlott, zajlik az őrségváltás, a republikánus Donald Trump helyét a demokratapárti Joe Biden vette át. Mindez azonban több mint valószínű, hogy nem befolyásolja érdemben Washington térségünkkel kapcsolatos geopolitikai elképzeléseit, amelyekben Románia – Lengyelországhoz és Ukrajnához hasonlóan – ugyanolyan kulcsfontosságú az amerikaiak szemében Oroszország visszaszorításában, mint eddig. Vagyis Romániának nem igazán kell attól tartania, hogy az Egyesült Államok sűrűn felhánytorgatná a kisebbségek ügyét, különös tekintettel a több mint 1,2 milliós magyar közösséget ért jogsérelmekre.

Közismert, hogy Románia kapcsán elsősorban a korrupciót ostorozzák a néha szinte helytartóként viselkedő nagykövetek. Amiben jórészt igazuk is van – mégis, az egésznek van egy olyan felhangja is, hogy a korrupció akkor tombol igazán, ha egy közbeszerzési pályázaton nem amerikai cégek nyernek.

A jelenleg kormányon levő politikai oldal például már azzal megalapozta Washington kiemelt jóindulatát, hogy a már említett cernavodai atomerőmű-bővítési projektből kirúgta a kínai partnert, amellyel korábban megállapodott, és helyette amerikai céget, illetve amerikai hitelt vont be a sok milliárd dolláros beruházás megvalósításába. (Hasonlatosan ahhoz, ahogyan még a 2000-es évek elején a NATO-csatlakozást sikerült „megvásárolni” azáltal, hogy az észak-erdélyi autópálya építésének jogát pályáztatás nélkül az amerikai Bechtel kapta meg. Amely aztán a pénzt is zsebre vágta, de legalább az autópályát sem építette meg, ám ennek mindeddig semmilyen következménye nem lett.)

Aztán ott vannak a fekete-tengeri szénhidrogén-lelőhelyek is, amelyek kitermelési joga szintén kiemelten izgatja a washingtoni üzleti és politikai köröket. Ha ezekben az ügyletekben az amerikai cégek kiemelt szerepet játszhatnak, az még inkább hozzájárulhat ahhoz, hogy Bukarestet minden téren jó tanulónak tekintsék.

Persze az amerikai külügyminisztérium által összeállított éves országjelentésekben rendszerint kisebbségi ügyek is helyet kapnak – például a kommunizmus idején elrabolt kisebbségi ingatlanok visszaszolgáltatásának elmulasztása –, de a magyar közösség konkrét sérelmei ritkán kerülnek be. Vagy ha mégis, akkor a kutya sem kéri őket számon. Legfeljebb Bukarest számára jelentenek burkolt figyelmeztetést: ameddig mindenben nekünk tetszően cselekedtek, addig nem szólunk bele, hogyan bántok a magyarokkal. De ha egyszer nem, akkor látjátok: figyelünk benneteket, és sor kerülhet arra is, hogy számonkérjük.

Vagyis jelen állás – és a középtávú kilátások – szerint nem igazán esélyes, hogy Washington bármilyen magyar kisebbségi jogkövetelés mellé odaálljon, bárhogy is figyel a többség és a kisebbség viszonyára, hiszen sem politikai, sem katonai, sem gazdasági érdekei nem fűződnek ahhoz, hogy ezt tegye. Hacsak nem sikerül meggyőzni, hogy a magyar jogkövetelések teljesítése is kimondottan amerikai érdek, hiszen ez szavatolja az ország valódi stabilitását. Így nem érdemes számítani a jogállamisági, emberi jogi követelmények teljesítésének számonkérésére Bukarestben mindaddig, amíg a magyar közösség nem tudja meggyőzni Washingtont, hogy neki és Romániának is jó, ha támogatja a kisebbségi jogok bővítését, a mindenkori bukaresti kormány pedig kielégíti az amerikai igényeket.

Ezt a „csemegét” a Biden-adminisztráció várhatóan inkább Budapest számára tartogatja.