2010. március 25., 10:502010. március 25., 10:50
Attól azonban a tények még tények maradnak, és kíméletlenül szembesítenek a valósággal, mégpedig azzal, hogy a szociáldemokrata honatya által működtetett politikai-gazdasági-igazságügyi bűnszervezet tulajdonképpen a posztkommunista romániai társadalom lenyomata kicsiben. Voicu a Nicolae Ceauşescu irányította kommunista rezsim hűséges katonájaként már a rendszerváltás idején, majd az azt követő években kitűnően ráérzett arra, kihez kell odasündörögni információkért, szakmai és politikai előmenetelért. A hadsereg tisztjeként bekerült a forradalmi események sűrűjébe, Ion Iliescu felkarolja, és megbízza a főügyészség védelmének megszervezésével, majd pedig a kormányőrséghez kerül.
Ez idő alatt magas beosztású tisztviselőkről – rendőrökről, ügyészekről, bírákról, politikusokról –, valamint az államapparátus szamárlétráján csak később feljebb jutott emberekről szerez bizalmas adatokat, és mindez máris elég ahhoz, hogy kiengedje az olasz maffiáéhoz hasonlatos hálózat polipszerű csápjait. Voicu maffiája részben az egykori kommunista apparatcsikok és szekusok precízen kiépített sejtjeire épül, és zsarolás, megvesztegetés, befolyással való üzérkedés útján gyarapítja hatalmát a politikában, az üzleti világban és az igazságügyben. Ennek a kijárópolitikának az íratlan szabálya, hogy az „övéikre”, a bennfentesekre nem érvényesek a törvények, minden egyes állami hivatalhoz, igazságügyi és rendészeti szervhez van bejárásuk, így csak egyetlen telefonhívásba kerül visszaszerezni egy elkobzott jogosítványt, leállítani egy bűnvádi eljárást vagy bíróságon „levajazni” egy vádlott felmentését. A román igazságszolgáltatás nagy erőpróbája most az, hogy képes lesz-e felszámolni teljes egészében a hálózatot, és leszámol-e a Voicu mögött, illetve fölött álló politikai keresztapákkal.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.