Makkay József
2020. április 20., 09:032020. április 20., 09:03
2020. április 20., 10:562020. április 20., 10:56
Megpezsdültek a ház körüli konyhakertek, de a mezőn is több területet van felszántva és bevetve, mint a korábbi években. Úgy tűnik, egyre több emberbe kezd visszatérni a termőföld iránti ösztön, amit az elmúlt egy-két évtized „jóléti társadalma” látványosan kiölt, mert azt a tévhitet keltette, ha nem állítunk elő mezőgazdasági termékeket, akkor is van mit enni. Ha nincs belföldi áru, majd megvásárolja az ország külföldről. Ez eddig működött is, de szakemberek szerint válságos időkben sok minden megváltozhat.
A romániai élelmiszerpiac statisztikái elrettentőek: napjainkban szinte egyetlen mezőgazdasági termékből sem önellátó az ország, gyakorlatilag mindent importálunk. A húságazatban a legkeresettebb disznóhús kétharmadát behozatalból fedezik a hazai feldolgozóüzemek. Hatalmas mennyiségű búzaliszt is importból jut az üzletek polcaira, de sorolhatnék tucatnyi más alapélelmiszert, zöldséget és gyümölcsöt is.
Amikor például a Kolozsvár környéki dombokról beereszkedünk a városba, egy mai tizen- vagy huszonéves fiatal el sem hiszi, hogy bő harminc évvel ezelőtt ezekből a gyümölcsösökből évente mintegy százezer tonna alma, körte, szilva és cseresznye került eladásra a hazai és a külföldi piacokra. Ezek a gyümölcsösök ma embermagasságú gazban és jórészt kiszáradva várják, hogy telekspekulánsok adják tovább őket parcellánként ingatlanfejlesztő cégeknek. De hasonló a helyzet Románia megannyi más, halálra ítélt intenzív gyümölcsösével. Harminc év alatt sikerült szétverni mindent, amit mezőgazdasági téren az előző rendszerből örökölt az ország. Az utóbbi tizenvalahány évben rengeteg uniós pénzzel és hazai költségvetési forrással próbálták a korábban tönkretett öntözéses farmok töredékét újjáéleszteni, hogy az egyre aszályosabb időjárás közepette lehessen termelni. Ezek a próbálkozások azonban csepp a tengerben.
Hiába a rengeteg projekt és a hangzatos politikusi szólamok, a romániai mezőgazdaság annak ellenére padlón van, hogy a mintegy 14 millió hektár mezőgazdasági területtel – amiből 8 millió hektár szántó – rendelkező ország Kelet-Európa egyik legnagyobb élelmiszer-exportőre lehetne. Ezzel szemben önellátásra sem elegendő a megtermelt élelmiszer-nyersanyag: a hivatalos statisztikák szerint 2015-től folyamatosan nő a behozatalból származó élelmiszerek aránya.
Több mezőgazdasági szakemberrel beszélgettem az elmúlt hetekben a koronavírus-járvány okozta válságról, és mindenki egyetértett abban, hogy üzleteinkben csak addig áll fenn a mai élelmiszerbőség, amíg legfontosabb élelmiszer-beszállítóink – közöttük Lengyelország és Magyarország – nem lépi meg ugyanazt, mint Románia, hogy leállítsa mezőgazdasági termékeinek exportját. Az európai piacokon is bármikor számítani lehet egy ilyen lépésre, ha a válság súlyosbodása egy-egy ország belső élelmiszer-ellátását veszélyezteti. Nem véletlenül biztatja Európa-szerte minden mezőgazdasági miniszter saját gazdarétegét arra, hogy a földeket vessék be, és az állatállományt őrizzék meg.
A romániai gazdákat arra kell biztatni, hogy kezdjék újra azt, amit pár éve vagy évtizede abbahagytak. Többször leírtam, hogy ha valaki Marosvásárhelyről vagy Kolozsvárról utazik Nyugat fele, a román–magyar határig több parlagon hagyott földet lát, mint onnan az Atlanti-óceánig, ha történetesen átkocsikázna Európán. A mostani válságidőszaknak emiatt is még inkább el kellene gondolkoztatnia a romániai agrárium vezetőjét, aki éppúgy semmitmondó nyilatkozatokkal rukkol elő, mint korábban szociáldemokrata elődjei.
A kijárási tilalmat ellenőrző rendőröknek nem vegzálnia kellene a gazdákat és a földjeiket megművelő háztáji kiskertek tulajdonosait, hanem minden lehetséges módon támogatni azt a réteget, amelyik vesztegzár idején is állatot tart, zöldséget termel, kint a termőföldeken szánt és vet. Az élelmiszer-termelés éppolyan fontos feladat, mint amit az orvosok vagy a rendfenntartók végeznek. Több hónapos bezártság alatt, illetve az azt követő időszakban is sok mindent nélkülözhet az ember, egyetlen dolog kivételével: a mindennapi élelmiszert!
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!