Balogh Levente

2017. december 15., 10:17

Operetthisztéria az operettkirályságban

Bár jelen sorok szerzőjétől a legkevésbé sem idegen a monarchia eszméje, az elmúlt napokban I. Mihály román exkirály halála nyomán kirobbant média- és közéleti hisztéria mégis kiválóan alkalmas arra, hogy még a monarchia legmegveszekedettebb támogatóinak is csömört okozzon.

Persze a tiszteletre méltó kort megélt, 96 éves korában elhunyt volt uralkodónak egykori államfői minőségében kijár az állami tiszteletadás, azonban a médiának és a politikumnak is sikerült olyan mértékben átesnie a ló túloldalára, hogy az már a tragikomikum határát súrolja.

A bukaresti sajtó és a politikai osztály elsöprő többsége ugyanis úgy viszonyul a halálesethez és a temetési szertartáshoz, mintha Románia 1947-ben nem tért volna át a köztársasági államformára, hanem még ma is „aktív” királyság lenne. És ehhez semmi köze annak, hogy Mihály ezelőtt 70 évvel a kommunisták által kényszerítve, zsarolás nyomán mondott le a trónról. A kommunizmus időszaka ugyanis – legalábbis hivatalosan – 1989-ben véget ért, azóta pedig föl sem merült komolyan a királyság visszaállítása. Sőt a polgárok azzal is legitimálták a köztársaságot, hogy azóta összesen már négy államfőt választottak meg közvetlen szavazással.

Persze elvileg könnyen kitalálható, mi a médiahisztéria oka. Egyrészt a koronás fők viselt dolgai ma is a legnépszerűbb bulvártémák közé tartoznak, hiszen az uralkodók, hercegek, főurak világát az egyszerű emberek elsöprő többségének szemében még ma is valamilyen titokzatosság lengi körül. A brit királyi család tagjainak mindennapjai világszerte százmilliókat érdekelnek – így aztán a román sajtó maximálisan kihasználja, hogy a románoknak van saját királyi családjuk, amelynek viselt dolgai iránt sokak érdeklődnek – főleg, ha folyamatosan fenntartják iránta az érdeklődést.

Másrészt viszont az is megbújhat a csapból is a volt király és a királyi család életéről szóló riportok mögött, hogy sokak szemében a királyság valamilyen – valójában sohasem létezett – egykori nagyság megtestesítője. A propagandagépezet már megpendítette, hogy Románia számára a két világháború közötti időszak volt az igazi aranykor – ami annyiban valóban igaz, hogy az első világháború után a győztes nagyhatalmak kegyéből Bukarest ölébe hullott Erdély kihasználásával sikerült soha nem látott jólétet teremteni az Ókirályságban.

Hogy a korszak botrányoktól volt hangos – amelyek első számú főszereplője maga az akkori király, II. Károly volt, aki nőügyei miatt először lemondott a trónról kiskorú fia javára, majd visszatért, és 1938-ban a pártokat betiltva királyi diktatúrát vezetett be – elsikkad, hiszen az azóta eltelt idő, illetve a kommunizmus és a posztkommunizmus testileg és lelkileg is nyomorgató évtizedei más fényben, különleges aurában tüntetik fel, megszépítik az akkori eseményeket.

Bár az elhunytakról nem illik negatívumokat mondani, a hisztéria ellensúlyozása érdekében muszáj megjegyezni, hogy trónra kerülve maga a fiatal Mihály király is sokáig csupán koronás biodíszletként asszisztált az Antonescu-féle, kezdetben a legionárius mozgalom által is fémjelzett fasiszta diktatúrához, legitimálva azt. Az általa kezdeményezett, 1944. augusztus 23-i kiugrás a második világháborúból ugyanakkor valóban méltánylandó lépés – csak irigykedhetünk, hogy kormányzónknak, Horthy Miklósnak ez október 15-én nem sikerült, bár Mihály az ország szovjet megszállását, a kommunista rémuralom bevezetését és a száműzetést végül ezzel sem kerülhette el.

A politikum hozzáállása pedig végképp álságos. Hiszen a királyt a jelenleg kormányzó koalíció fő erejét adó szociáldemokraták jogelődei üldözték el, majd jelenlegi tiszteletbeli elnökök, akkori első számú emberük, Ion Iliescu tiltatta ki az országból 1990 után. Ehhez képest most háromnapos nemzeti gyászt hirdettek, és felvonulást is szerveztek a volt király emlékére.

Másrészt persze a királyi temetés körüli felhajtás gerjesztése még jól is jöhet a kormányoldalnak, hiszen azzal legalább részben sikerülhet elterelni a figyelmet a botrányokról, az igazságügyi törvények módosításáról és a gazdaságot feje tetejére állító intézkedésekről.

Arról nem is beszélve, hogy a mostani királypárti felbuzdulás ellenére nem vennénk mérget arra, hogy bármely politikai erő könnyedén beállna a királyság visszaállítása mögé. Hiszen a jelenlegi rendszerben az erős, állampolgári felhatalmazással bíró államfő kulcsszerepet játszik az ország politikai életében. Ha például egykori pártja ellenzékbe szorul, akkor – hiába áll hivatalosan a pártok fölött – az ellenzék vezérének szerepét is felvállalhatja, ahogy az most is történik.

Ezért nehezen hisszük, hogy erről a lehetőségről bármelyik párt csak úgy lemondana. Céljuk így csupán annyi, hogy fürdőzzenek egy kicsit az uralkodót övező szimpátiában és közmegbecsülésben.
Mindezek miatt kijelenthető: nem csupán visszás, de egyenesen az egykori király emlékéhez méltatlan a most zajló, az országot operettkirályság szintjére süllyesztő hisztéria.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...