• Vélemény

Bátran lehetne mioritikumnak nevezni azt a napihírek sorában közölt „újdonságot”, amire idestova már lassan két és fél éve várunk.

Azt hihettük volna, hogy végre kicsit megnyugszanak a kedélyek az oktatás ügye körül. Tévedtünk.

Hosszas vívódás után – amint az várható volt – az az oldal kerekedett felül az RMDSZ-ben, amely a kormányzást célnak és nem eszköznek tekinti.

Fizikusok tudnák jól elmagyarázni, hogyan is történik a pólusváltás, én viszont a társadalmi-politikai nyelvhasználat területén egészen jól elboldogulok nemcsak a jelenséggel, de a magyarázattal is.

Meg kell hagyni, a román külügyminisztérium rajta tartja ujját az aktualitások ütőerén, és napirenden van a világtrendekkel.

Elvileg pénteken eldőlhet, hogy az RMDSZ kilép a kormányból vagy sem, miután a román külügy a szövetség ellen lépett be abba a perbe, amelyet az európai kisebbségek uniójával közösen indítottak.

Történetének egyik legfeszültebb periódusát éli ezekben a napokban az RMDSZ. 

Negyed évszázadnyi bukaresti lavírozás bőven elég idő ahhoz, hogy kimondhassuk: az ütközőpontok kerülgetése, a problémák szőnyeg alá söprése semmit nem enyhít az ellentéteken.

A kiskapu: sok más hasonlóval együtt egy olyan, halottaiból föltámadott történet, amiről közel negyedszázada azt hittük, örökre sikerült elföldelni.

Újfent hálásak lehetünk Titus Corlăţean román külügyminiszternek, amiért ismét csak fölvázolta, hogyan gondolkodik a román állam a kisebbségi jogok kérdésköréről.

A rendszerváltás óta eltelt huszonöt év csaknem háromnegyedét kormányon, de legalábbis a tűz közelében eltöltő RMDSZ esetében először fordulhat elő, hogy önszántából kilép a hatalomból.

A rengeteg műsormegszakító reklámmal már nagyon sok mindenkinek tele a hócipője, és védekezésül inkább nem is figyelnek oda a harsányan, kizárólag csak most és csak nekünk célzott gagyiságokra.

Hiába a román diplomácia részéről szinte naponta hallható szöveg az európai szellemű együttműködésről, az építő jellegű jószomszédi viszonyról Magyarországgal.

Idén is megpróbálják egymás mellé ültetni a különböző nézeteket valló erdélyi politikusokat a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői.

Tudjuk, milyen hosszú és göröngyös út vezet az autonómia felé – csak legalább minél előbb találjuk ki, mondjuk már ki közérthetően, mit is akarunk.

Ritkaságszámba megy, hogy egy termék logója, márkaneve, különösen pedig egy személy ál- vagy fedőneve bármiféle eljárás nélkül visszaigazolódjék, önmagával azonossá hitelesedjék.

Legyen az kisérettségi vagy nagyérettségi, lassan mindenki számára megszokottá válik, hogy nem mentes a botrányoktól Romániában.

Három ifjonc a szokásos félig fekvő pozícióban jó hangosan tárgyalja a buszon a legutóbbi vizsgájuk kimenetelét. Vagyis épp az egyetemről jönnek, más szóval a közeljövő értelmiségijei.