JEGYZET – Fizikusok tudnák jól elmagyarázni, hogyan is történik a pólusváltás – már ha egyáltalán lehetséges volna –, én viszont a magam területén, a társadalmi-politikai nyelvhasználat területén egészen jól elboldogulok nemcsak a jelenséggel, de a magyarázattal is.
2014. július 13., 19:302014. július 13., 19:30
Mondhatnám úgy is, mi sem könnyebb egy kifejezésnek pólust váltania, vagyis az értelmi-érzelmi töltetét negatívról pozitívra váltania. Nem kell tennie semmit, különösen nem az olyan gyakran látott szélkakasmozgásokat nem, melyek során egy-egy honszülő komoly arccal magyarázza, mennyire nem talált magára abban a pártban, ahová nem is olyan régen egy másikból ült át, ahol ugyancsak hiába kereste igazi(nak vélt) önmagát.
Nem, a fogalmaknak nincs szükségük parlamenti akrobatikára a negatív tartományból pozitívba való átszökkenéshez. Én se feszítem tovább a figyelmet, mondom is a példákat. A ’90 előtti időkben mit jelentett egy vállalatnál az, hogy a párttitkár? Minimum a mesebeli királylány kezét és a fele birodalmat, ha nem éppen az egészet. Atyaisten volt a párttitkár, kések és kenyerek mindenható ura. Manapság viszont?!
Talán meg sem hallja a beszélgetőtárs, ha valakiről imigyen nyilatkoznak. Mert: melyik pártnak hányadik titkára és egyáltalán: na és ha párttitkár. Az aktivista körülbelül hasonlóan jár: a kis buzgómócsing, aki előlépést remélve mindent megtett, mindig ott sündörgött a főnök alfele körül, miután lepallotta az ülőkét, a kellő pillanatban tolta alá a széket, vagy segített felkászálódni a hosszas üldögélés után, az ügyködés közben gyorsan a fülébe súgott ezt-azt a munkatársakról.
Manapság az aktivista sorra szerzi a piros pontokat, mert kiáll, tüntet, elmondja a véleményét, magára veszi mások hallgatását, nem ritkán a büntető gumibotozást is ő könyveli el. A propagandista elől azelőtt mindenki menekült, mert a találkozás eredménye kötelező gyűlés, kivonulás vagy vasárnapi közmunka lett. Most megdicsőült PR-menedzser, aki busás prémiumokat kap a cég termékei érdekében kifejtett csodálatos marketingért.
De a legnagyobb változáson mégis a hajdani káderes esett át: a legintimebb beszélgetéseket, gesztusokat, sőt gondolatokat is „lekáderező” rettegett személyzetisből humánerőforrás-asszisztens lett, mézes-mázos, apáskodó-anyáskodó úr vagy hölgy, aki kezét-lábát töri az alkalmazottak érdekében. Mennyivel szebb is a humánatomok világa, mint a fizikus szakterülete!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!