JEGYZET – Bátran lehetne mioritikumnak nevezni azt a napihírek sorában közölt „újdonságot”, amire idestova már lassan két és fél éve várunk.
2014. július 15., 19:572014. július 15., 19:57
Merthogy a nagy csinnadrattával előkészített és dörgedelmes fenyegetésekkel megspékelt népszámlálás – ha nem csalódom – 2011 őszén zajlott le. Aránylag hamar, mert a szorgos kis népszámlálók hada éjt nappallá téve dolgozott. Hozzánk is késő este érkezett, de türelmesen válaszolgattunk a kérdéseire, mert öntudatos állampolgárok vagyunk. (Ez mégis jobban hangzik, mint a beígért ki tudja hányszoros fővesztéstől való félelem.)
Pontos eredmény azóta sincs. Csak ötölés-hatolás, pedig úgy emlékszem, már akkor is a csúcsinformatika világában éltünk. Ahol elég egy gombnyomás… igaz, nem a mioritikus tájakon. Ennek az érthetetlen tájékozatlanságnak meg is ittuk a levét két esztendővel ezelőtt, amikor többmilliós nagyságrendben vonultunk megszavazni, kihez-mihez lenne kedvünk az elkövetkezőkben.
Az hamar kiderült, hogy nem tudni, mennyi az annyi, és később is mély hallgatások burkolták a népszámlálás eredményeit, egyesek szerint hanyagság miatt, mások szerint azért, mert a mikrokörnyezetekben szabad szemmel is jól látható elvándorlás és születéscsökkenés miatt az országra kiszámolt európai parlamenti képviselők száma is kevesebb lett volna.
Utóbbi vélekedőknek lett igazuk, mert most, hogy már elfoglalták jó puha helyeiket, megkezdődött a huhogás: ha nem vigyázunk, hamarosan hétmillióval is csökkenhet a bűvös húszas. Megértettük, de egyelőre még közvetlen környezetemben nem vettem észre sem rettegést, sem fejvesztett népszaporulatot.
De lehet, hogy máshol nekiláttak az egyszerű újratermelésnek, én viszont megkockáztatnám, hogy az a fentebb említett vigyázat nem is minket, lakosokat illetne, hanem azokat, akik a nyakunkba varrták magukat, és soha nem a jelenbe, hanem mindig a közelebbi, de még inkább a távolabbi jövőbe ígérgetnek nekünk jobbnál jobb sorsot. Kár, hogy az utóbbi közel negyed században olyan sokszor kellett a legkülönfélébb ígéretekben csalódnunk, hogy már nem igazán hiszünk a gyerekmesékre hajazó jövőképekben.
A mézesmadzagokat húzogatók is jobban tennék, ha változtatnának valamicskét a játékon, a mesékről áttérve a kiszámolósra: ecc, pecc, kimehetsz! Várom már a vidám kis játékot, mert kíváncsi vagyok, ki is lesz a hunyó. Félek, hogy megint csak mi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!