VEZÉRCIKK – Hosszas vívódás után – amint az várható volt – az az oldal kerekedett felül az RMDSZ-ben, amely a kormányzást célnak és nem eszköznek tekinti, s ezáltal ismét bebizonyosodott, hogy sokan vannak az RMDSZ-ben, akiknek saját pillanatnyi jólétük fontosabb az általuk képviselt közösség jogainál.
2014. július 13., 19:312014. július 13., 19:31
Tovább legitimálnak egy kormányt, amely – mint ismeretes – a MOGYE magyar főtanszéke létrehozásának megtorpedózásával került hatalomra, magyarellenessége pedig azóta sem mérséklődött.
És itt nemcsak a Gheorghe Funart is lassacskán überelő Bogdan Diaconura gondolunk, hiszen a legalsó szintektől a legfelsőkig – ha enyhébb is, de – hasonló mentalitás jellemző. Amikor már semmi egyéb nincs a talonban, soha nem ódzkodtak előhúzni a magyar kártyát, és borítékolható, hogy ezentúl sem fognak.
Ehhez a díszes társasághoz szegődött négy hónapja az RMDSZ. És miközben Erdélyben és a Partiumban még olyan alapvető jogokkal sem élhetünk, mint az anyanyelvhasználat a közhivatalokban, sziszifuszi harcot folytatunk a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséért – hogy a történelmi elnevezések használatáról ne is beszéljünk –, az autonómia pedig szitokszó számba megy a román közösség előtt, külföldről csak annyi látszik, hogy az önmagát a romániai magyarság legitim képviselőjének nevező alakulat kormányon van.
Pontáék elődei, amikor az RMDSZ-szel közösen kormányoztak, legalább adtak a látszatra, s csak a háttérből bojkottálták például a kisebbségi törvény elfogadását. Most viszont a hivatalos politika része a magyarellenesség, s ha egyébben nem is, de ebben még Victor Ponta és Traian Băsescu is egyetért. Ilyen körülmények között kimondható, az RMDSZ-nek egyáltalán nem sikerült visszafognia partnereit, hiába ígérték, hogy kormányról többet lehet tenni, mint ellenzékből.
A MOGYE-n a helyzet változatlan, szerzett jogaink gyakorlása pedig továbbra is számtalan akadályba ütközik. Nem beszélve arról, hogy a magyarok képviselete már hatalmon volt, amikor a külügyminisztérium beszállt a luxemburgi perbe, illetve amikor elutasította, hogy Magyarország konzuli irodát nyisson Nagyváradon és Marosvásárhelyen.
Ilyen körülmények között a lehető legtermészetesebb gesztus volt Kelemen Hunor részéről jelezni, hogy köszönjük, ebből elég volt. A szövetség kilépése azonban végül elmaradt, sem a politizálását szavazatokra váltható aszfaltkilométerekben és nem jogérvényesítésben mérő párttársai, sem Pontáék – bár Tăriceanuval és társaival meglenne a többségük – nem engedték meg ezt. Kelemen lemondása értékelhető gesztus, de csak saját imázsának tesz jót, amire egyébként szüksége lesz, amennyiben igazak a pletykák, és ő lesz a szövetség államfőjelöltje.
A magyarellenességét nyíltan is felvállaló kormánynak olyannyira szüksége van tehát az RMDSZ-re a külföldi imázsépítés és a belföldi stabilitás szempontjából, hogy kész volt kompromisszumot ajánlani a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés ügyében. Így, államfőválasztások előtt azonban biztos szavazatvesztést jelent, hogy engedett a magyaroknak. Éppen ezért korai lenne még pezsgőt bontani. Várjuk inkább ki a végét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!