JEGYZET – Ritkaságszámba megy, hogy egy termék logója, márkaneve, különösen pedig egy személy ál- vagy fedőneve bármiféle eljárás nélkül visszaigazolódjék, önmagával azonossá hitelesedjék.
2014. július 01., 20:002014. július 01., 20:00
Annyira abszurdnak tűnhet az egész, hogy sokan azt sem értik, jogosan született-e meg a felvezetésemnek az ötlete. A kételkedőket rögtön meg is nyugtatnám, hogy állításom abszolút jogos: nálunk, az egyetemes drámatörténetben az abszurd egyik megteremtőjeként számon tartott szerző őshazájában igenis előfordulhat.
Említett drámaíró szülővárosához aránylag közel él az a különböző bűnügyekkel idejét múlató „családi vállalkozásnak” is mondható banda, melynek főnöke és atyamestere merő szerénységből felvette a Világraszóló fedőnevet. Biztosan bántotta mélységes ájtatosságát, hogy eredeti családneve egyértelműen angyali természetre vall, holott ő világraszóló bandita.
Az önként vállalt császári és királyi cím tágabb nemzetségében már foglalt lévén, megelégedett hát a Mondial fedőnévvel. És szorgalmasan ügyködni kezdett azon, hogy kitörjön a helyi nevezetességek közül, egyenesen az államelnököt célozva meg tálcán kínált, helyesebben az elnökné asszony nyakába aranytallér képében akkurátusan felkötött barátsággal.
A jó nevetésre okot adó vicctől soha meg nem hátráló elnök pedig beállt a csillogó rokolyások körtáncába, és úgy ropta velük, hogy a választásokkor tömegesen pecsételték nevét Világraszóló emberei. Következett a még közelebb kerülés, amihez az okot a nagycsalád legfrissebb sarja szolgáltatta: keresztvíz alá tartását az elnök testvérétől és annak nejétől kérték.
Megkapták, mégpedig akkora hírveréssel, hogy napokon át egyéb közvetítenivalójuk sem akadt a hírhedett hírtévéknek. Most már jó pár napja ismét a keresztkomákkal van tele minden csatorna, hogy ki kinek adott pénzt, kit zsarolt – tény, hogy a Világraszóló, a fia, a veje, de az elnöki öcs is rács mögött ül.
A bandavezér fedőnevének „hitelesítése” ezzel indult be, és nagyon gyorsan akkor vált teljessé, amikor az egyébként a legkisebb fuvallatról is mindent pontosan tudni vélő elnök remegő hangon jelentette be ország-világnak, hogy semmiről nem tudott semmit, s csak a lemondását kérő parlament fraternizál a Világraszóló bandavezér klánjával. A világnak viszont más gondjai vannak, s ha netán nevetnek a hazugságon, mint szóra sem érdemest legyintik le az egész abszurd országot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!