VEZÉRCIKK – Hiába a román diplomácia részéről szinte naponta hallható szöveg az európai szellemű együttműködésről az EU tagállamai között, valamint az építő jellegű jószomszédi viszonyról Magyarországgal: az, hogy román külügy megtagadta a magyar konzulátusok megnyitását Nagyváradon és Marosvásárhelyen, sem az EU-s együttműködés, sem a jószomszédi viszony kritériumaiba nem illeszthető be.
2014. július 03., 22:232014. július 03., 22:23
Az elutasítás oka egyértelmű. A konzuli irodák megkönnyítik a kapcsolattartást a romániai magyar közösség és anyaországa között, különös tekintettel arra, hogy azokban intézhetők a könnyített honosítással kapcsolatos ügyek.
A román külügy mostani döntésével pontosan ezt kívánta megakadályozni. A továbbra is asszimilációs törekvéseket dédelgető Bukarest sohasem nézte jó szemmel a magyar könnyített honosítást, sem azt, hogy Budapest fölemeli a szavát a határokon kívül rekedt nemzettársak ügyében, ha azokat sérelem éri.
Mivel azonban Románia is biztosítja a könnyített honosítást a moldovaiak számára, sőt napirenden van az is, hogy minden más országban élő, magát románnak valló személy is állampolgárságért folyamodhasson, a magyar fél pedig jelezte: a könnyített honosításról szóló jogszabályt a román törvény mintájára dolgozta ki, nemigen tehetett ellene semmit.
Igaz, Titus Corlăţean külügyminiszter elkezdte pedzegetni, hogy nem hasonló a két jogszabály, mert Budapest etnikai alapon biztosítja az állampolgárságot, míg Bukarest nem. De mivel ez nyilvánvaló ferdítés, következménye nem lett. Viszont ilyen kisstílű, alattomos húzásokkal, mint a konzulátusok megnyitásának akadályozása, azért keresztbe tud tenni Bukarest a magyaroknak.
Ebben szerepe lehet az éppen a kormányzó szociáldemokraták, illetve korábbi szövetségeseik, a nemzeti liberálisok által ismét fölerősített soviniszta, magyarellenes hangulatnak is: az államfőválasztás előtt a magyarok „megleckéztetésével” kívánja népszerűségét növelni a kormány a „mélyrománok” körében.
Ugyanakkor Moldovában az elmúlt években számos román konzulátus nyílt a honosítással kapcsolatos ügyek intézésére. Egyértelmű tehát a kettős mérce és zsigeri, alattomos rosszindulat. Ennyit a Bukarestben uralkodó „európai” szellemről.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!