Balogh Levente

Balogh Levente

Iliescu örökösei

2025. augusztus 15., 19:372025. augusztus 15., 19:37

Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező – ha másképp nem, hát ürügyként felhasználható egy koalíciós válság kirobbantására.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) a jelenlegi koalíció legnagyobb alakulataként a sértett primadonna szerepét osztotta magára. És ha már abba a kényelmes helyzetbe került, hogy nem ő adta a miniszterelnököt, akinek a kormányzat arcaként el kell vinnie a balhét az elszállt költségvetési hiány lefaragását célzó, a lakosság zsebét súlyosan érintő megszorító intézkedések miatt, akkor amolyan belső ellenzékként viselkedik. Most éppen Ion Iliescu volt államfő temetése kapcsán duzzog egy sort, miután

a koalíciós partner Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) – egyáltalán nem alaptalanul – arra hivatkozott, hogy egy emberiesség elleni bűncselekményekkel megvádolt politikus nem biztos, hogy állami pompát érdemel eltemetésekor.

Az Iliescu által gründolt PSD gyorsan hisztikézett egy sort a nyilvánosság előtt, közölve, hogy nem vesz részt a koalíciós üléseken az USR állásfoglalása miatt, és még a koalícióból való kilépését is újfent meglebegtette. A hátteret nem ismerő külső szemlélő számára egészen úgy tűnhetett, hogy a szociáldemokraták joggal és hitelesen háborognak „alapító atyjuk” méltatlan meghurcoltatása miatt – de csakis az ő számukra.

Az egészről ugyanis már az elején érezni lehetett, hogy csupán színjáték – a párt hétfői elnökségi ülését követően pedig ki is bújt a szög a zsákból.

Mint kiderült, valójában egy pillanatig sem merült fel, hogy otthagyják a koalíciót. Miért is hagynák ott a kormányt, amikor nélkülük nincs koalíció, ezért a zsarolási potenciáljuk egy tízes skálán 12-es? Így aztán csupán néhány kamu és egy igencsak valós feltétellel álltak elő a koalíciós ülésekre való visszatéréshez. Közlésük szerint követelik az indokolatlan privilégiumok – például a különleges nyugdíjak – és az állami cégek igazgatótanácsi tagjai számának megnyirbálását, valamint azt, hogy vizsgálják felül a költségvetés végrehajtási adatait, és juttassanak pénzt a kistelepülési önkormányzatok infrastrukturális fejlesztéseire.

A különleges nyugdíjak ügye igazán népszerű gumicsont, természetesen minden józanul gondolkodó polgárt felháborítanak, ezért bármely párt népszerűséget remélhet attól, ha felemeli a szavát ellenük –

kár, hogy a PSD az elmúlt években, folyamatos kormányzati pozícióban nem sokat tett ellenük.

Vagyis az egész amolyan terelés, a legfőbb problémájuk pedig továbbra is az, hogy a kisebb települések fejlesztéseit finanszírozó Saligny-program veszélybe került a pénzhiány miatt – márpedig ha a polgármestereik nem kapnak állami támogatást a beruházásokhoz, akkor kisebb eséllyel indulnak el a választásokon, és pártjuknak sem kampányolnak túl nagy meggyőződéssel, ha az képtelen kijárni számukra a kormánypénzeket.

Iliescu állami temetése így valójában csupán ürügy volt arra, hogy a költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedések elfogadását hátráltató zsarolás révén ismét jelezzék a nélkülözhetetlenségüket, és azt, hogy a helyi embereiket támogató Saligny-programból nem engednek. Ez a párt tagságának és választóinak is szóló kampányüzenetként is értékelhető Sorin Grindeanu ügyvivő pártelnök részéről, aki a szeptemberi kongresszuson a teljes jogú elnöki tisztséget is szeretné elnyerni olyan körülmények között, hogy komoly kihívót kapott a magyarellenes megnyilvánulásairól hírhedt volt külügyminiszter, Titus Corlăţean személyében.

A PSD kapcsán mindenesetre a legfrissebb fejlemények alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Iliescu örökségét viszi tovább. Hiszen bár a volt államfő temetése körüli hercehurca csak ürügy volt arra, hogy jelezze követeléseit, azért nem tartotta vállalhatatlannak kiállni mellette annak ellenére sem, hogy

Iliescu megítélése a polgárok jó részének körében mindennek mondható, csak kedvezőnek nem.

Persze az állami temetés kapcsán az egyik oldalon ott van, hogy háromszor választották többé-kevésbé demokratikus úton államfővé – a másikon viszont ott sorjázik az 1989-es forradalom másodvonalbeli kommunista társai élén való eltérítése az állami erőszakszervek bevetésével, számos jóhiszemű ember élete árán, valamint a posztkommunista garnitúra hatalmának megtartása érdekében megszervezett, szintén emberéleteket követelő, állami szintű terrorral egyenértékű bányászjárás.

Mindezek miatt okkal indult ellene és társaival szemben büntetőeljárás emberiesség elleni bűncselekmények miatt, és csak a mélyállami, hírszerzési szervekhez is bekötött hálózatoknak köszönheti, hogy nem született ítélet ellene.

Arról nem is beszélve, hogy mindezek nyomán neki betudhatóan hálózza be a mai napig is Romániát a hatalmát átmentő kommunista és hírszerzési elit, illetve az annak utódjául kinevelt generáció. Éppen ezért – bár jogerős ítélet híján jogilag nem tekinthető bűnösnek – erkölcsi szempontból mindenképpen nehezen vállalható, hogy – két és fél államfői mandátum ide vagy oda – koporsóját ágyútalpon vontatták, majd díszlövésekkel tisztelegtek előtte. Köztiszteletben álló személyiségnek ugyanis a legkevésbé sem nevezhető: Iliescu az ellopott rendszerváltás jelképe, ő és társai voltak azok, akik már 1990-ben megölték a reményt a normális átmenetre és a kommunista apparatcsikok és titkosszolgálati hálózatuk legyőzésére.

Azonban sajnos nem lehet azt mondani, hogy Iliescu és az általa képviselt, vagy ahhoz hasonlatos eszmeiség ne rendelkezne ma szimpatizánsokkal.

A kommunizmus iránti nosztalgia erősödését mutató felmérés is jelzi: van piaca a magyarellenességgel vaskosan megspékelt, 1989 előtti fasiszta kommunizmus szellemiségét tovább éltető Iliescu-féle vonulat népszerűsítésének,

főleg a mai, geopolitikailag viharos, a politikai elit korrupciója és tehetségtelensége miatt gazdaságilag nehéz időkben.

A PSD pedig még inkább gondoskodik róla, hogy Iliescu örökségét továbbra se felejthessük el. Hiszen nem túlzás kijelenteni: akárcsak az alapító annó, mai pártja saját és a helyi kiskirályai hatalma megtartása érdekében túszul ejtette az egész országot, és a szélsőjobboldal felé kacsingat, miközben ég a ház, és sürgős lépéseket kellene tenni a pénzügyi helyzet rendezése felé.

Ezt viszont sokan nekik nem fogják elfelejteni.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Szegény luxusnyugdíjasok

Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mennyire esélyes a magyar–román közeledés?

Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Első az erdélyi magyarok érdeke

Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mainstream pártok, koalíciós botrányok, megszorítások és kommunista nosztalgia

Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump a háborút választotta?

Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.

Páva Adorján

Páva Adorján

Székelyföld és a román futball agresszorai

Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

A „Fogjuk meg, s vigyétek!” politikájától az „Utánam, vitézek!” politikájáig

Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.