Azért vagyunk a világon, hogy valahol aludjunk benne – gondolta Pityu, egyrészt mert nagyon szerette a szállóigéket, másrészt mert álmos volt, harmadrészt pedig mert hangosan nem mondhatta, hiszen utitársa román volt. Minket, székelyeket, csak úgy sodor ide-oda az élet szele – folytatta csendben a gondolatmenetet, ennek komplexitásától és a vonat zötyögésétõl pedig hamarosan álomba is merült.
Nincs mit tenni, itt az ideje beismerni, hogy a magyar irodalom lírikusai tengeri költõk (és itt nem arra gondolok, hogy e nemes céh tagjai netántán kukoricamorzsolásból élnének, bár írtak e témában is verset Tengerihántás címmel, tananyag is volt hajdanán, de vissza az igazi tengerhez), akik egész egyszerûen képtelenek meglenni a tenger, vagy legalábbis annak metaforája nélkül, még akkor is, ha tengernyi téma hever parlagon, ami az alföld, a síkság,...
Beszélgetés Berecz András népmesegyűjtővel, ének- és mesemondóval.
Mesemondónak születni kell, vagy tanulni is lehet a mesélést?
Mind a kettő igaz – úgy gondolom –, viszont a rátermettséget nem lehet kihagyni. Akiben nincs meg a vakmerőség, hogy nehéz helyzetben, unalomban, savanyú emberek közt is meg merje mutatni a jókedvét, az nem lehet mesemondó.
Anti-nekrológ
Ott találkoztam vele, azon a számtalan toporgó talp által simára koptatott senki földjén, amely a kék alagút és a Gyöngykapu között húzódik meg, csöppet sem diszkréten. Egy széken ült, háttal a kapunak. Cigarettázott. A háttérben Szent Péter a kapuzárat olajozta. Hogy én miképpen kerültem oda, mellékes, egyébként sem rólam szól ez a történet, de ha tetszik, tessék: Képzeljük el, hogyan öljük meg a tigrist, és a tigris már halott. Na....
Székelyföldi, kisvárosi utcán kószáltamban találkoztam az idézett felirattal, egy papírkereskedés kirakatának üvegére ragasztották. Az üzletvezető – egy személyben tulajdonos és eladó, raktáros meg könyvelő, két gyermek anyja (kisvárosi papírboltok esetén az valamiért így szokás) – így kívánta értésül adni, mi okból nem lehet tőle kockás füzetet, krétát, körzőkészletet vásárolni. Hogy nem ebédel, ötperces cigarettaszünetet sem tart,...
Tulajdonképpen elégedettnek kell lennem, hiszen Az RMDSZ balratolódása című írásom elérte a célját: sikerült vitát provokálnia ebben a – meglátásom szerint nagyon is szükséges – kérdésben. Az eddigi hozzászólásokat (Borboly Csaba: Mi fán terem a struktúrakonzervativizmus? Transindex, Krónika, 2007. márc. 16–18., Egry Gábor: Egy időszerű intellektuális kísérlet, www.ahet.ro, Krónika, 2007. márc. 30–ápr. 1. és Parászka Boróka:...
Szívem szerint nem ehhez a vitához szólnék hozzá. Szívem szerint inkább ahhoz a vitához szólnék hozzá, amelynek a lehetősége benne rejlett Bakk Miklós vitaindító publicisztikájában. Ha emlékszünk rá, azzal indította cikkét, hogy az erdélyi magyar nyilvánosságban nem volt mégoly pisla vita sem arról, hogy van-e jobb- és baloldal az erdélyi magyar politikában. Sajnos ez a vita újfent csak elmaradt, hiszen a cikk körül kialakult debatt azóta teljesen más...
Beszélgetés Spiró György íróval.
Egy idézettel kezdeném: „A nagy kérdés, amely évszázadok óta jelen van irodalmunkban, többé-kevésbé meg is fogalmazva: hogyan lehet ábrázolni a világ (a történelem) konfliktusait és folyamatait egy olyan országban, ahol a világtörténelmet nem csinálják?” Ismerős?
Ukrajna egyszerre újabb határozott döntéssel szembesül: menessze kormányát és parlamentjét, és tartson új választásokat, vagy pedig apránként adja fel függetlenségét. Az országban feléledt a heves polgári nyugtalanság is. Mindez egyáltalán nem meglepő, tekintettel arra, hogy korrupt vezetőink módszeresen szítják a regionális és etnikai gyűlöletet.
Míg elemzők azt rótták fel Nagy-Britanniának, hogy kapitulált Irán előtt, és megalázó győzelemhez juttatta Teheránt a tizenöt brit haditengerész múlt heti kiszabadulásának elérése során, úgy tűnik, ennek épp az ellenkezőjéről van szó. Hogy megértsük, miért van így, szélesebb látószögből kell elemeznünk az iráni politikát, amelynek kapcsán a válság kifejlődött.
Miért vállaltam el?
Nemrég lett nyilvános, hogy elvállaltam a megbízást az új erdélyi közszolgálatirádió-projekt, az Erdély FM létrehozására. Ezzel kapcsolatban eddig a következőket nyilatkoztam: Nagy Zsolt, a Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumi elnöke elfogadta a javasolt koncepciót, és abból következően, ahogyan ezek az egyeztetések lezajlottak, úgy érzem, minden okom megvan arra, hogy úgy gondoljam, valóban a koncepcióm megvalósítása a feladatom...
Premier plán
Kim Ki-duk régóta tagja a recenzens kortárs művészfilmes „aranycsapatának” – Jim Jarmusch, Atom Egoyan vagy Wong Kar-wai mellett –, és a jelek szerint azon filmrendezők közé tartozik, akik nem tudnak csalódást okozni. Meglepetést már igen, de csak akkorát, hogy megelégedéssel nyugtázzuk: a koreai mester így is tud filmet csinálni.
Demokrata érzelmű és felvilágosult fiatalembernek tartom magam, ezért mindig is zavart a gondolat, hogy szegény, kizsákmányolt ázsiai nőszemélyek masszírozzanak meg engem, a nagy fehér főnököt, pénzért, melyhez vér, de jobb esetben is veríték tapad.
Költészet napi beszélgetés Kovács András Ferenccel.
Most jött haza Budapestről, a Francia Intézet meghívásából kortárs francia költőkkel együtt olvasott föl. Milyen a mostani francia költészet?
Túloznék, ha azt mondanám, hogy tudom, milyen. Ez az OuLiPo-csoport estje volt, három francia költőn és rajtam kívül ott volt még Esterházy Péter és Papp Tibor is. Egyfajta műhelygyakorlatot láthatott a közönség, például én olvastam föl Jouet verseit...
Már csak néhány hét, hónap, és Romániában is megnyílnak az uniós pályázati lehetőségek az úgynevezett Strukturális Alapok keretein belül, amelyek eddig sosem látott mértékű forrást, éves szinten 1,5 milliárd eurót jelentenek a következő években. Nem túlzás, hogy ez történelmi lehetőség a magyarság számára is a felzárkózásra, a modernizációra.
Világkönyvtár
Az ember hajlamos annyira belefeledkezni az olvasás gyönyöreibe, hogy föl sem figyel arra, időközben mi mindent felfedez. Felfedezhetne. Persze mindenki egyéniségére sajátságosan jellemző könyvekkel veszi körül magát, engem pedig különösen érdekelne egy olyan kísérlet, melyből kiderülne, hogy ugyanabból a szövegből száz különböző személy emlékezetében miféle részletek maradnak meg. A kísérlet, azt hiszem, akkor mutatna látványosan...
A közelmúltban Budapesten járván világossá vált számomra, mekkora szerencsefia vagyok, hogy éppen akkor rángat arrafele a szükség, amikor a híres-nevezetes Van Gogh-kiállítás, a hosszabbítás idejében ugyan, de még megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban. Úgy éreztem magam, mint a szegény ember legkisebb fia, aki hamubasültjével gyeszákjában elindul, hogy végül csodálatos sorsával szembesüljön.