Valami kivételes kegyelem

Az OuLiPo-csoport a francia kortársköltészet meghatározó szegmense, acsoportosulás gyökerei az ötvenes–hatvanas évekretehetőek, több nagy név köthető hozzá,például Jacques Roubaud, Raymond Queneau, GeorgesPerec. Úgy tűnhet, hogy ez variatív, posztavantgárdköltészet, holott arról szól inkábba történet, hogy ez a költői csoportosulásnagyon pontosan, jó ízléssel a formaművészetet,a versformák megkötöttségét, illetvejónéhány kötött formáterősített meg a francia költészetben. Ez atársaság a trubadúr formákat élesztiújra, illetve külön megkötöttségetformálnak maguknak. Például Jouet-nak van egykülön műfaja, a tájleíró egysorosok,ami azt jelenti, hogy egy sorba meghatározott számúszótagot kell írni. Az OuLiPo-csoportnak nagyon sokköze van a matematikához. Mint ahogy a költészetnekis nagyon sok köze van a matematikához és azenéhez.

Mit gondol, a franciák hogyanfogadnák az Ön Kavafisz-átiratait? Vajon másként,mint ahogy a magyarok teszik?

Lehetséges, hogy nem fogadnákmásként. A Kavafiszok, már amiket átírtambelőle, vagy amiket csak én írtam belőle, nem rímesversek. Bármilyen nyelvre lefordíthatóakvolnának, végső soron szabadversek, igaz, ritmizáltak,szóval cselesen szabadversek. Kavafisznak Nyugaton hatalmaskultusza van, nagyobb annál, mint ami jelenleg a magyarirodalomban. Ugyanakkor rengeteg emberrel találkoztam itthon,akik bevallották, hogy Kavafisz az egyik kedvenc költőjük.Nem tudom, hogy fogadnák a franciák, hiszen mégazt sem tudom, a magyar kritika hogyan viszonyul hozzá. Avisszajelzések márpedig nagyon fontosak, mert az íróttitokban mindig érdekli, hogy jó irányba ment-evagy sem, stiláris, nyelvi szempontból. Nézetemszerint ugyanakkor a kritika gyengélkedőben van, ésitt most nemcsak a magyar kritikaírásra gondolok –azt hiszem, hogy ez általános jelenség.

Mi áll a Kovács AndrásFerenc Kavafisza mögött, és miért voltKavafisz érdekes az Ön számára?

Nagy és hosszú munkaáll a Kavafisz-átiratok mögött, hameggondolom, valamikor a kilencvenes évek közepénkezdtem el foglalkozni vele. Magyarul még nem jelent megteljes Kavafisz-kötet. Van románul, elérhetőfranciául, olaszul, angolul, németül. Maga akavafiszi életmű 154 kanonizált versből áll,amit ő maga válogatott ki, ezenkívül 27megtagadott versből és 72 hátrahagyottból, ésvan még néhány versvázlat. Nagyon érdekeséletmű, a kánon csupán a jéghegy csúcsa,de ez sem olvasható teljes egészében magyarul.Hogy mi ragadott meg belőle? A szigorúsága,gondossága, igényessége a nyelvvel szemben, ésaz, hogy roppant szárazon, szenvtelenül mond eltörténeteket. Például ott vannak aszerelmes versei, amelyek talán a világirodalomlegszebb homoerotikus versei. Megdöbbentően szépek,nagyon nagy költészet már ez is, de kiváltképpenérdekes az igényesség, kifinomult elegencia,amelyekkel helyzetbe tud hozni történelmi momentumokat.Csodálatra méltóan. Hat-hét évetdolgozott egy-egy versén. A legismertebb költeménye,a Barbárokra várva című is hosszú évekenát készült. Kavafisznak ez a kopár,magányos és szigorú öntörvényűségetetszett, ahogy ő látni merte a fiatal fiúkpillantását, de az is, hogy mennyire pontosan megtudott fogni egy-egy áltörténelmi pillanatot is.Itt a vers mindig több egyszerű közlésnél.Bonyolult, összetett poéta volt ez az egyiptomi göröghivatalnok.

Tudom, hogy egy Dsida-válogatástkészít, és hát azt a fajta csodálatot,amivel az imént Kavafiszról beszélt, Dsidátólsem sajnálja...

Igen, régi vágyam egyDsida-válogatás. Közeledik a Dsida-centenárium.Dsida az a költő, akinek igen nagy olvasótáboravan még mindig a magyar klasszikusok közül, ezzelegyütt nagy hiány van belőle a könyvpiacon,akárhány válogatás elkelne. Ugyanakkorkicsit mindig újra föl kell fedezni, meg kell menteni afeledéstől. Érthetetlen és szerencsétlendolgok játszottak közre ebben, felfoghatatlan példáula „nyugatosok” részvétlensége annak idejénDsida irányában. Babits Dsidától valóelzárkózása megdöbbentő: a JózsefAttilához való viszonyát idézi... Adottez a nagyon korán, 31 évesen elment ifjú, ésegyszer sem közölt a Nyugatban. Ami Dsida lírájánakismeretében képtelenségnek tűnik. Újraolvasvaa köteteit, a Leselkedő magányt, amit régebbenzsenge kötetként intéztek el, roppant egységes,szigorúan megszerkesztett kötetnek látom. ANagycsütörtök még pontosabb, mégátütőbb, az Angyalok citeráján pedig márteljesen hibátlan kötet. Azt még ő szerkesztette,de hát csak a halála után jelent meg. Ebből nemlehetett semmit kihagyni, van egy belső ritmusa, tematikája,amit nem szabad megbontani, úgy, ahogy volt, beemeltem aválogatásomba. Ez friss, nagyon egyszeri, egyediköltészet. Az olvasók számára ritkapillanat lehet Dsida költészete, remek formakultúrával,igényesen és örömmel megírt líraiéletmű. Egy csodagyerekről van szó: csupa fény,erő, alázat és az adni tudás boldogságatestesült meg benne. Tüneményesen játékostudott lenni. Vannak fontos eligazító könyvekDsida életművéhez, Láng Gusztáv ésCs. Gyimesi Éva idevágó munkái, illetőlegJékely, Nemes Nagy Ágnes és Lator Lászlóesszéi is megkerülhetetlenek.

Közeledik a költészetnapja. Ezért is „aktuális” lehet a kérdés:melyek az igazi, nagy költészet ismérvei Önszerint?

Nehéz kérdés. Azigazi, nagy költészet mindenkinek más,megszólalásban más. Hölderlint szeretjük,Hölderlin mégis teljesen más, mint mondjuk aGarcía Lorca életműve, mégsem merném aztmondani, hogy García Lorca nem nagy poéta. Ésígy tovább. Nekem sok minden tetszik. Voltak hatalmaspillanatai a magyar költészetnek. Vannak nagy adósságaiis, két nevet mondanék, a József Attiláétés a Weöres Sándorét. Vagy a Jékelyétés a Szép Ernőét. A két háborúközötti időszak erdélyi költészetétjórészt Dsida jelenti számomra. Különbenrengeteg költőt válogattam eddig. Kedvből csinálom,mert magát a verset szeretem. Kiváló játékszámomra, mert amúgy is sok verset olvasok naponta.Napi vers nélkül nem tudok meglenni. Pontosan olyan ez,mint a zenehallgatás. Az életemhez tartozik.

Hogyan látja a fiatalabbnemzedékek költészetét, van-e utánpótlás?Mennyire ítélhető ez meg, és miféletanács adható egy pályakezdő költőnek?

Nehezen ítélhető meg.A kilencvenes évek elején úgy tűnt, hogy ittegy nagy generációs hiátus van, de rögtönkiderült, hogy nincs, jelentkeztek is csoportosan, egyre nagyobbhangerővel. A vers mindenkit foglalkoztat, költők mindiglesznek, van utánpótlás. A versírókigényességén, önbecsülésénés minőségigényén múlik, hogymilyen lesz a költészetük. Munkájukon ismúlik, de hát a szívükön és azagyukon is, sőt a gerincükön is, hogy milyen verset írnak.Hogy a tehetségükről szó se essék... Énnem tudok, és nem is mernék tanácsot adni fiatalköltőnek. Azt mondanám, olvasson minél többet,hallgasson zenét, foglalkozzon képzőművészettelés matematikával. A nyelv terében nagyonintenzív jelenlétet kívánnékmindenkinek. Azt hiszem, hogy hagyni kell, hogy mindenki megtanulja amaga bőrén, a maga kárán és örömén,hogy milyen is lehet a vers. Munka kell, lélekjelenlétés nyelvi jelenlét, de tehetség is hozzá.Nem szabad akarnokoskodni és vigéckedni a verssel. Avers valami kivételes kegyelem, mint ahogy a prózaírásis az. A vers maga a formálás, és ugyanúgy,ahogy egy zenész gyakorol, a vers előhívása isgyakorlandó. Persze, van, amikor meg nem jön. Deerőszakot nem tűr! Akinek van daimónja, tehetsége,szelleme, kegyelme is ahhoz, hogy verset írjon, az vigyázzona daimónjára, mert a daimónok az olcsóságokés a harsogó hívságok fölött islakozhatnak, irtóztatóan és magasan, s az aljabalgaságokért, kóklerségekértelőbb-utóbb megbosszulják magukat. A költészetdaimóna bölcsebb és sérülékenyebba duhajkodó halandóknál.

Kovács András Ferenc
1959. július 17-énszületett Szatmárnémetiben. A kolozsváriBabeº–Bolyai Tudományegyetem magyar-francia szakánvégzett 1984-ben. Több rangos irodalmi kitüntetésbirtokosa, József Attila-díjas, babérkoszorúsköltő. Jelenleg Marosvásárhelyen él, aLátó folyóirat főszerkesztő-helyettese.Legutóbbi kötete: Hazatérés Hellászból– Kavafisz-átiratok, Magvető, Budapest, 2006.