Erdély FM – gyakori kérdések

Az elképzelés kerete: a helyi kereskedelmi rádiók számára készíteni értelmes, hallgatóorientált műsorokat. A növekedési bázis széles: később, helyi rádiós jelenlétünket nem feladva saját frekvencián szólna éjjel-nappal a romániai magyar Erdély FM. Eddig tíz frekvencia tulajdonosával vagy műsorigazgatójával egyeztettem műsorrácsot. Elképzelésemet hol óvatos optimizmussal, hogy pedig lebilincselő lelkesedéssel fogadták. A következő napokban további egyeztetéseket tervezek, most már a közszolgálati rádiós kollégákkal is.

Fontos volt megbizonyosodnom arról, hogy leendő partnereim fogadókészsége őszinte, és sem személyemet, sem a kezdeményező intézményt, sem pedig a projekt alapkoncepcióját nem utasítják el. Csak ezután hoztam meg végleges döntésemet arról, hogy vállalom a projektet.

És amit eddig nem mondtam el: ugyanilyen lényeges kérdés volt számomra az, hogy megértsem, miért én kaptam ezt a feladatot. Először persze olyan dolgok villantak be, amelyek egyidejűleg voltak hízelgőek és kínosak rám nézve. Hogy miért én – számomra ez nem egzisztenciális-pszichológiai kérdés, hanem egy menedzser kérdésfeltevése, aki érteni akarja, mit várnak el tőle megbízói, és meg akarja saccolni, van-e érkezése megfelelni az elvárásoknak.

A korábbi médiaprojektjeim mind arról szóltak, hogy olyasmit objektiváljak, amit lehetetlen. Kritikus hangnemű, erős teljesítményszemléletű, markáns modernizációs ideológiájú, tulajdonképpen minden hagyomány nélküli elképzelések megvalósításán dolgoztam. Ezek közül a legismertebb szubkultúraként indult, aztán annak rendje és módja szerint mainstream média lett. Mert az utóbbi években legtöbb energiámat egy erős véleményformáló média tartalom- és márkaépítésébe fektettem. Ez a média viszonylag kis költségvetéssel most már a hirdetők számára is izgalmas mennyiségű embert ér el nap mint nap. A Transindex lehetetlennek indult. Aztán lett Médiabefutó, az Erdély-imázs ötletverseny, az Adatbank.ro és nem kis számú kisebb-nagyobb internetes projekt.

A lehetetlennek van egy jellegzetes ontológiája, ami úgy sejtem, nagyon hasonló annak ontológiájához, amivel ezután lesz dolgom – a szükségszerű elkerülésének ontológiájához. Leendő csapatommal egy olyan médiaintézményt indítunk, amire nincs modell, csak arra van, hogyan ne csináljuk.

Szóval miért én? A romániai magyar társadalom modernizációs szele elérte az RMDSZ-t is; főleg Nagy Zsolt és Kelemen Hunor politikai szótárában egyre gyakoribb a kifejezés: modernizáció, de a szemléletmód nem áll távol Markó Bélától vagy Takács Csabától sem. Elismerem: az, hogy ki mit vetít bele a modernizálás, modernizálódás, modernizáció ideológiájába, az lehet nagyon-nagyon különböző is, de egy dolgot egyre többünk számára egyre nyilvánvalóbban jelent: ha a romániai magyar politikai-kulturális establishment nem enged a szélnek, később engednie kell a viharnak. Persze, nem tudom, én vagyok-e a legmegfelelőbb „prevencióscsapat-tag”. Sejtem, de nem igazán merem megfogalmazni, mi a valódi kulturális tétje az első romániai magyar tömegmédiumnak. Azt viszont tudni vélem, hogy ha ez a projekt megbukik – nyugi, nem fog megbukni, de ha mégis – csak én leszek felelősségre vonható, nem az RMDSZ és nem annak elöljárói. Miért? Mert mint korábban jeleztem, biztosítékaim vannak arra vonatkozólag, hogy a leendő, általam rekrutált csapat hozza meg az Erdély FM tartalmi döntéseit, és nem politikusok. Ez persze nem azt jelenti, hogy az RMDSZ tabutéma lesz a politikai műsorokban, hanem azt, hogy a témákat, közelítéseket, súlyozásokat a szerkesztőségi munka során, különféle policyk révén határozzuk meg – szerkesztőségen belül. Lehetetlen lesz? Hát ez az új melóm, erről beszéltem!

Mit értek modernizáción?

A nemzedékváltás nem jelent okvetlenül modernizációt. Akadnak nemzedéktársaim, akik – annak ellenére, hogy választhatnak – úgy választanak, hogy a régit termelik újra. Új zakóban új technológiákat használnak, divatos szokásokat vesznek fel, de a lényeg ugyanaz marad. Az ő esetükben életkoruk sem számíthat enyhítő körülménynek.

Nem hiszem, hogy attól, mert valakinek van egy honlapja, már modern ember, vagy attól, hogy nem szereti a régit, már eleve lesz elképzelése arról, milyen legyen az új. Nem hiszem, hogy a divat modern, mert ennek logikájában semmi nem szánalmasabb, mint ami korábban divat volt. A modernizáció nem a romániai magyar problémáinkat feloldó univerzális tisztítószer. A modernizáció mindenekelőtt annak képessége, hogy hidegvérrel tudatosítsuk azt, hogy hol, miben kell változtatnunk. Most a harmincasokon a sor, hogy átvegyenek bizonyos kompetenciákat, amelyek a negyvenesek hiánya miatt az ötven–hatvanasok felelőssége voltak. És talán pont a negyvenesek hiánya miatt alakulhatott ki az, hogy a romániai magyar elit számos vonatkozásban alulteljesít. Kegyes hazugságokra építjük kulturális önértékelésünket, konok önbecsapásra gazdasági teljesítőképességünket, üres fesztivizmusra a politikum és a többi társadalmi alrendszer kapcsolatát. Vagyis van helye a modernizációnak, mert a modernizáció a kegyetlen önértékeléssel kezdődik, és merőben új intézmények építésével folytatódik. Ezt értem modernizáción.

Probléma az, hogy nem tudjuk, hányadán állunk magunkkal és a világgal. Tévképzeteink gyakran egészen megdöbbentőek. Mit tudhatunk, sejthetünk, remélhetünk Bukaresttől és Budapesttől? Hogyan is néz ki a romániai magyar társadalom számokban? Hosszú távon milyen politikai alternatívái vannak a romániai magyaroknak? Milyen fedezete van kulturális-gazdasági felsőbbrendűség-tudatunknak? Mi a valós tétje EU-jelenlétünknek? Nem lenne hatékonyabb szülőföldön maradás helyett a szülőföldre visszatérésről beszélni, elfogadni a mobilitás szabadságát és felfüggeszteni a morális zsarolást? Nem kellene inkább felnőtt, értelmes emberekként kezelni a médiafogyasztókat, választókat, kultúrafogyasztókat és vállalni a szembesítés kockázatát, ugyanakkor átruházni rájuk bizonyos döntések felelősségét?

Probléma az, hogy kevés élő mítoszunk van. A média nem gyárt sztárokat, ami kiszolgáltatottá tesz bennünket a globalizációs hatásoknak, megfosztja a legtehetségesebb fiataljainkat a sikerélményektől – és tegyük hozzá, megfosztja a világot a kortárs erdélyi specifikum megismerésétől. Vagy közelítsünk máshonnan: szellemi metabolizmusunk szempontjából mikor volt utoljára társadalmilag fontos esemény egy romániai magyar színházi előadás, egy új regény, képzőművészeti tárlat stb.? Minden lehetőségünk megvan arra, hogy kitoljuk szellemi univerzumunk határait, de a lényeges kulturális vívmányok nem kapnak elég súlyt és elegendő nyilvánosságtámogatottságot. A jelenlegi berendezkedés csak nagyon kis mértékben támogatja az igazán számottevő teljesítmények társadalmi elismertetését, vagyis magát a teljesítményorientáltságot.

Probléma az, hogy nem tudjuk, mi a közös bennünk. Csökkenti biztonságérzetünket, hogy nem kap arcot az, milyen sokan és mennyifélék vagyunk. Nem válik mindennapi élményünkké, hogy mekkora, milyen színes és milyen szeretetreméltó a mi kis másfél milliós családunk.

Folytathatnám, de azt hiszem, a fenti mátrixból már kirajzolódik, mit értek modernizációs problematizáláson, illetve milyen ügyek mentén képzelem el a munkám. Mert nem elsősorban egy rádióprodukciós iroda elindítása és működtetése a feladatom, hanem egy, számos vonatkozásában már létező, új médianyelvtan hatásmaximalizált alkalmazása. Érthető, konstruktív, felelős üzenetet megfogalmazni tudó, barátságos. Integratív, előítélet-mentes, szórakoztató. Romániai magyar, nem abban az értelemben, hogy „romániai magyar”.

Együttműködés a partner rádiókkal – hogyan?

A partner kereskedelmi rádiók számára létkérdés, hogy olyan műsorokat helyezzenek el frekvenciáikon, amelyek növelik, és nem lefele nyomják hallgatottságukat. A megbízóim pedig színvonalas, a közszolgálatiság felé mutató tartalmakat várnak el az Erdély FM csapatától, nem tutira menő gagyikat. Nem egyeztetni akarom a szempontokat, hanem egyenesen olyan tartalmakat szeretnék gyártani, amelyek mindkét horizonton vállalhatók lesznek. Nem lesz könnyű, és a kísérletezést sem kerülhetjük el. Sokat kell még tanulnom a rádiós kollegáktól, ugyanakkor meg kell győznöm őket, hogy a médiafogyasztók nyitottabbak az értelmes tartalomra, mint talán a kereskedelmi rádiós társadalom egy része gondolná. És már most szeretnék kikötni néhány dolgot:

– nem tervezek agresszív Erdély FM-brandinget, nem úgy képzelem, hogy meg kell szállnunk azokat a frekvenciákat, amelyek műsorainkat befogadják;

– nem hiszem, hogy miután az Erdély FM saját frekvenciákon kezd működni, meg kell szüntetni a korábbi partnereinkkel az együttműködést;

– nem hiszem, hogy a rádióprodukciós stúdió ne működhetne együtt akár a közszolgálati szerkesztőségekkel is.

Mit várok el a leendő munkatársaimtól?

Kérem a befolyásos apukákat, ne hívjanak többet: a tizennyolc fős csapatban nem akad elfekvő olyan embereknek, akik állást és nem kihívást keresnek. Az Erdély FM egy része kötelező módon profikból áll, de esélyt akarok adni a médiás tapasztalattal nem rendelkező, ám nyitott, kreatív, munkabíró, humán érdeklődésű jelentkezőknek is. Részletek az erdelyfm.ro-n – nyitott kapukat döngetnek azok, akik nem csak gondolkodnak és éreznek, hanem lélegeznek is.

Kelemen Attila Ármin

A szerző az Erdély FM projektvezetője