Az erdélyi magyar szervezetek esélyei az uniós pályázatokon

Az EU-források megszerzéseazonban korántsem egyszerű, sok magyar intézmény,szervezet számára egészen más kihívástjelent, mint amivel eddig találkoztak, vagy amihez az eddigimagyarországi pályázat esetébenhozzászoktak. Az alábbi írás az eddigikutatásaink, adatgyűjtéseink alapján próbáljabemutatni a legfőbb akadályokat, problémákat,és – részben a magyarországi tapasztalatokrais építve – a sikeres pályázatok titkátis igyekszik „megsúgni”.
A magyarlakta területekönkormányzatai, egyházak által fenntartottintézmények, civil szervezetek, vállalkozókés gazdák egyaránt jogosulttá válnakuniós támogatásokra, legyen az egyiskolafelújításhoz, községfejlesztéshez,képzések szervezéséhez vagy szociálisprogramokhoz biztosított pénzforrás. Ezekmegszerzéséhez azonban először információkra,majd egy-egy pályázat elkészítéséhezés lebonyolításához szaktudásravan szükség.
Mindjárt az elején elkell oszlatnunk egy látszólagos ellentmondást:komoly uniós támogatás, fejlesztésiforrás magyar identitásmegőrzést szolgálóerdélyi programra, kezdeményezésre azelkövetkező hét évben nem várható.De számos olyan, elsődlegesen nem – vagy csak közvetetten– az identitást elősegítő, hanem azéletkörülményeket, életminőségetjavító – uniós célokkal teljesenösszhangban álló – fejlesztés valósíthatómeg, amely szolgálhatja a magyarság érdekeit(is). Az erdélyi magyar jövő szempontjábóllegalább olyan fontos, hogy jó minőségű utak,vasutak, ivóvíz, színvonalas iskolák,kórházak és képzett fiatalok, megélhetéstbiztosító munkahelyek álljanak rendelkezésreott, ahol magyarok (vagy magyarok is) élnek, mint az, hogy azaszszimilációval szemben megtartsák kulturálisönazonosságukat. Az elvándorlás ellen,másképp a szülőföldön maradásérdekében az Európai Unióban márnem a szabad mozgást, letelepedést korlátozószabályokkal, hanem jobb társadalmi, gazdasági,kulturális és természeti környezetetbiztosító régiók fejlesztésévellehet tenni a legtöbbet.
Kis túlzással azt ismondhatjuk, hogy Trianon igazi vesztesei, a határon túlimagyarok, most az uniós csatlakozás nyertesei lehetnek.Utalhatunk például a határ mentiegyüttműködésre, ahol Trianonnak „köszönhetően”a határ mindkét oldalán magyarok élnek,és ahol igen komoly fejlesztési támogatásokirányulnak e határok lebontására. No nemazért, mert az Unió így akarja elősegítenia magyar–magyar közeledést, hanem mert két unióstagállam között így kívánjaelőmozdítani a tőke, az áruk, az emberek szabadmozgását. Az uniós támogatásokcélterületei a leszakadt régiók, afejlesztésektől eddig elzárt periférikusterületek. Ha körbenézünk a Kárpát-medencébenvagy akár az erdélyi megyéken, ahol magyarokélnek, szinte mindenütt csak ilyen térségekettalálunk, tehát a magyarlakta területek atámogatások célterületei lehetnek.
A fentieket látva, a korábbiévekben nagy várakozásokkal tekintettünk aRománia csatlakozásában rejlő lehetőségekre.Azonban a közelmúltban, a budapesti Hidvégi MikóImre Kutatóintézet keretében e témában– többek között az Apáczai Közalapítványtámogatásával – folytatott kutatások ésa kapcsolódó adatgyűjtések arra a felismerésrevezettek, hogy ma sokkal nagyobb lehet az esélye annak, hogy ahatáron túli, köztük az erdélyimagyarlakta régiók, magyar közösségekszámára az uniós csatlakozás nem afelzárkózást, hanem a további leszakadástfog jelenteni. A területi és társadalmi hátrányoknövekedését hozhatja magával a 2007 utániidőszak, ha most, a 24. órában nem nézünkszembe azokkal a problémákkal, amelyek meggátolhatjáka magyar szervezeteket az uniós források megszerzéseterén.
Elemzéseink soránvizsgálatokat folytatunk arról, hogy az erdélyiés más régiók magyar szervezetei, vagymagyarlakta régiók intézményei mennyirevannak felkészülve az uniós pályázatokra,illetve az eddigi lehetőségekkel mennyire tudtak élni.Ami a statisztikákat illeti, vegyes a kép: vannak olyanpályázati programok, ahol nagy a lemaradás,vannak olyan területek, ahol – a rendelkezésünkreálló adatok alapján – akár derűlátóakis lehetünk. Ugyanakkor intő jel, hogy a hasonlóhelyzetben lévő szlovákiai magyarság esetébenaz Unióba való belépést követően aStrukturális Alapok terén fordított arányosságfigyelhető meg a pályázati sikeresség ésa magyarok aránya között, azaz minél inkábbsikeres volt egy-egy térség, járás azuniós forrásszerzésben, annál kevesebbvolt a magyarság aránya…
A szervezeti problémákfeltárása érdekében közel százmélyinterjút készítettünk az eddigiprojekttapasztalatokról, szervezeti felkészültségről,várható pályázati aktivitásrólazon erdélyi magyar szervezetek és szakemberek körében,amelyek eddig is a legintenzívebben vettek résztkülönböző pályázatokon,fejlesztésekben. A feltárt pályázati-szervezetiproblémákat három csoportra oszthatjuk: egyrészük a mentalitásra, hibás szemléletrevezethető vissza, másik részük sajátoskisebbségi léthelyzetből fakadó probléma,harmadrészt pedig – Magyarországon és másholis előforduló – általános intézményigyengeségről, felkészületlenségrőlbeszélhetünk.

Az első feltétel: bízzunk a sikerben

A sikerhez vezető út elsőfeltétele itt is, hogy bízzunk benne. Az unióspályázati esélyekkel kapcsolatban nagyon sokfélevélekedéssel, úgynevezett attitűddeltalálkoztunk a szervezetek körében, amelyekalapján hat típust különböztettünkmeg: ennek egyik – pozitív – végletétalkotta az a néhány szervezet, a „sikeresek”,akiknek már van nyertes uniós projektjük, ésnagy bizalommal tekintenek a következő időszakra is. Azelkészült interjúk egyik legfontosabb tanulsága,hogy uniós támogatások fogadásárajelenleg csak néhány erdélyi magyar szervezetrendelkezik megfelelő kapacitásokkal, felkészültséggel.A második csoport, a „sikerben bízók”, márpróbálkoztak uniós pályázatírással,de nem jártak eredménynyel. Ám ők úgyvélik, hogy több tapasztalat, egyes részfeladatokjobb megoldása elég lehet a sikerhez (pl. profibbpályázatkészítés, lobbi stb.). Aszervezetek további – egyik legnagyobb – csoportjárajellemző a „majd mások megoldják helyettünk”mentalitás: akik hisznek az uniós pénzekben, demagukat alkalmatlannak vélve, külső segítségben(pályázatírók, tanácsadók)bíznak. A tapasztalataink szerint a legtöbben a„kishitűek” vannak, akik a szervezetük tulajdonságai(mérete, jellege, kapacitása, önerőhiánystb.) miatt úgy vélik, hogy eleve esélytelenekaz uniós pályázati részvételre.Ennél még pesszimistábbak a „bizalmatlanok”,akik szerint, ha „Bukaresten keresztül jön a pénz”,akkor ők ki vannak zárva ebből. Végül a skálanegatív pólusán találunk néhányolyan szervezetet, akik „elutasítók” mindenfajtapályázati támogatással szemben, érkezzenaz Magyarországról vagy az Unióból.
Mindezek alapján, a tisztánlátásérdekében az első feladat a pontos és reálistájékoztatás lehet: mely szervezetnek van reálisesélye EU-s pénzek lehívására, sehhez mit kell tennie szervezeti szinten, más esetben melyadottságok zárják ki eleve a pályázatirészvételt.
A szemléletmód másikjellemzője, hogy a döntően magyarországi forrásokratámaszkodó szervezetek érzékelik aszűkülő anyaországi forrásokat, a „menekülésiútvonalat” azonban nem az uniós forrásokbólmegvalósuló fejlesztések jelentik, hanem a sajátbevételszerző képesség javítása.Ennek gyakori formái az ingatlanok bérbeadása,az oktatási intézmények esetében pedigfelnőttképzés. Mindezek következtében nema fejlesztésorientált intézményi vezetés,hanem a „saját lábon állás”stratégiája dominál, ami könnyenösszeegyeztethető a külső segítség(pályázat) elutasítását hirdetőmentalitással.
A szemléletmód továbbiproblémája, hogy sok esetben találkozni –különösen néhány nagy hagyományúoktatási intézménynél – ateljesítményelvtől, a menedzsmentszemlélettőlidegen – sőt néha azt kifejezetten elutasító– vezetői magatartással. Helyette túlfűtöttérzelmi beállítottság, nemzetmentőküldetéstudat jellemző. Felmerül a kérdés,hogyan tudják majd az ilyen pályázókezeket a törekvéseket „projektnyelvre” lefordítani:egy pályázati formanyomtatványban megjeleníteni,indikátorokban kifejezni. Mindezt ráadásul románnyelven…

A magyar pályázókspeciális nehézségei

Ezzel rá is térhetünkaz egyik legnagyobb – kisebbségi léthelyzetbőlfakadó – kihívásra a pályázatokterén: a szaknyelvi hiányosságra. 2007-től azuniós pályázatok mindegyike már románnyelven lesz meghirdetve, ezért az egyik legkomolyabbproblémát a nem megfelelő nyelvi, szaknyelvi tudásjelentheti, hiszen a sikeres pályázathoz kifogástalanszintű szaknyelvi tudás kell.
A magyar pályázókhelyzetét nehezíti továbbá, hogy nagytöbbségük magyarországi pályázatokon„szocializálódott”, azaz a magyarországipályázatok követelményeihez (márahol volt ilyen) szokott hozzá. Ennek – a pályázatitapasztalatszerzés előnyével szemben – kétszempontból lehet hátránya: az általunkmegkérdezett szervezetek egybehangzó véleményeszerint a magyarországi pályázatoksikerességéhez nem a teljesítmény,illetve a pályázati anyag minősége járulthozzá, hanem a megfelelő kapcsolatok, amit sokan lobbikéntemlegetnek. (A megkérdezettek közül a legtöbbenéppen azt a Szülőföld Alapot tekintettékilyennek, ahol most a legtöbb magyarországi forráskoncentrálódik.) Az uniós pályázatokelbírálása ezzel szemben nagyon szigorúminőségi kritériumokon alapszik, ezért az errevaló „átállás” számosszervezetnél komoly nehézségeket okozhat, nembeszélve a jóval összetettebb feladatot jelentőpályázati dokumentáció elkészítéséhezszükséges szakmai tudás megszerzéséről.(Ezzel nem állítom azt, hogy az uniós forrásokmegszerzésénél nem játszhat szerepet alobbi, különösen, ha azokat helyben bíráljákel…) A magyarországi támogatások továbbinem kívánt, torzító hatása, hogy aszervezetek nagy része „vigyázó szemeitBudapestre vetette”, az általunk megkérdezettekszinte kizárólag magyarországi vagy egyébnemzetközi partneri kapcsolatokkal rendelkeznek, hasonlóromán szervezettel alig van szakmai kapcsolatuk, és azönkormányzatokat, illetve az általuk fenntartottintézményeket leszámítva kevésbéfigyeltek és vettek részt állami pályázatokon.Ez az izoláció, bezárkózás,illetve a kizárólagos Magyarország feléfordulás most komoly problémát jelenthet, amikoraz uniós pénzek elosztása kizárólagromán állami központi vagy regionálishivatalokon keresztül történik. Ugyanis amegkérdezettek egybehangzó állítása,hogy a pályázati sikeresség szempontjábólnagyon fontos a pályáztató szervezetekkelkialakított kapcsolattartás, kommunikáció.

Általános pályázatiproblémák

A kisebbségi léthelyzetbőlfakadó speciális problémák melletttalálkoztunk számos olyan nehézséggel,ami egyaránt jellemez erdélyi magyar, román vagymagyarországi pályázó szervezeteket is.Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a forráshiánnyal küzdőszervezetek úgy tekintenek a pályázatitámogatásokra, mint amelyek egyfajta pénzügyi„mankót” biztosítanak a működésükhöz.Ebből fakad, hogy sokan a „mindegy mi az, csak pénztadjanak” elv alapján keresnek pályázatilehetőséget. A gombhoz felvarrt kabát esete gyakorijelenség volt Magyarországon is, s általábansikertelenséggel párosult: a helyes sorrend pontfordított, először fejlesztési célokatkell meghatározni, ahhoz projekteket tervezni, akáregyszerre többet is, s ehhez kell aztán megfelelőpályázati lehetőséget társítani,ez a sikerhez vezető út egyik feltétele. Ezenkívülmég számos más problémával isszembe kell nézni, amelyeknek csak a felsorolásáravan itt mód: megbízhatatlan vállalkozók,önrész biztosítása, elszámolásinehézségek, bürokratikus lebonyolítás,szakemberhiány, célcsoport bevonása, aprojektben résztvevők motiválása, kevéstapasztalat.

Mitől lehet sikeres egy pályázat?

Az erdélyi magyar szervezetekpályázati tapasztalataira utal ugyanakkor, hogy alegtöbben – az uniós pályázatiszakirodalommal összhangban – a sikeresség legfőbbkulcsát a jó, kidolgozott projektötletben látták,amely jól illeszkedik a pályázati kiírásbanmegfogalmazott célokhoz és/vagy regionálisfejlesztési stratégiákhoz.
De szinte minden megkérdezett,legyen az pályázó vagy a területszakembere, kihangsúlyozta a lobbi (különbözőmódszerek és technikák alkalmazása annakérdekében, hogy a pályázat sikereslegyen) fontosságát. Szögezzük mindjártle, hogy az Unió különböző intézményeibena döntések, a döntés-előkészítésbefolyásolására irányulótevékenység során a lobbizás teljesenbevett gyakorlat, csak akkor büntethető, ha anyagi visszaélésa következménye. A lobbi fontos helyi szerepéreutal, hogy a megkérdezettek a különbözőtechnikák egész tárházát soroltákfel, kezdve pályázatíráshoz szükségesinformációszerzéstől, a pályázóismertté tételén át egészen abefolyásos személyek meggyőzéséig. Aközponti és regionális elbírálásúuniós pályázatok esetében gyanítható,hogy a lobbizásnak továbbra is fontos szerep jut, ezértis probléma lehet a magyar szervezetek számára akapcsolati tőke hiányos volta.
A pályázatisikerkritériumok között gyakran említettéka megkérdezettek a pályázó alkalmasságát,hogy rendelkezzen már korábbi hasonló projektbenszerzett tapasztalatokkal, ez minden uniós pályázatbanfeltételt vagy előnyt jelent.
Jelen írás csak néhánymomentum felvillantásával igyekezhetett bemutatni,milyen nagy lehetőséget mulasztunk el, ha nem készülünkfel időben az uniós pályázatok fogadására.Mindezzel hozzá kívánunk járulni ahhoz,hogy kezdődjön mielőbb párbeszéd, diskurzus azérintettek között a jövő szempontjábóle kiemelten fontos témáról.

Horváth Tamás
A szerző a budapesti HidvégiMikó Imre Kutatóintézet igazgatója,pályázati tanácsadó