Ukrajna demokratikus választása

Egyesek szerint Viktor Juscsenko államfő indokolatlanul döntött Viktor Janukovics miniszterelnök kormányának menesztése mellett. Tévednek: Juscsenko lépéseire szükség volt, mivel a Janukovics-kormány egyértelmű jogsértés révén alkotmányos puccsot készített elő, amely megfosztotta volna az államelnököt a hadsereg és a rendőrség fölött gyakorolt maradék ellenőrző hatáskörétől is. Ha az elnök most nem döntött volna így, Ukrajna visszatért volna a bűnözői klánok abszolút hatalmához, amely a 2004-es narancsos forradalmunk előtt uralkodott.

Nem értek egyet Juscsenko azon döntésével, hogy a tavalyi parlamenti választások után Janukovicsot nevezte ki miniszterelnökké. Tudtam, hogy egy demokratikus gondolkodású elnök kohabitációja egy olyan emberrel, aki megpróbálta meghamisítani a legutóbbi ukrajnai elnökválasztás eredményét, intézményi bénulást és politikai káoszt fog okozni. És így is történt.

Ámde e kohabitáció legjelentősebb hátránya a demokratikus folyamat megnyirbálása volt. A választásokon nyertes ukrán demokraták nem kaptak hangot és helyet a kormányzatban. Juscsenko jóhiszeműen ellenfeleinek nyújtotta kezét, hogy bekötözze nemzetünk sebeit; viszonzásul Janukovics megszegte a kormányzati megállapodás minden pontját. Az új választások helyreállítják a demokratikus döntéshelyzetet, és ezáltal új életre keltik demokráciánkat.

Európa és a világ természetesen okkal aggódik. De Ukrajna drámai változáson ment át a narancsos forradalom óta. Még azoknak az európaiaknak is, akik tévesen azt hiszik: a demokrácia nem könnyen ver gyökeret a szovjet utódállamokban, el kell ismerniük, népünk most úgy érzi, kezében a hatalom. Valószínűtlen, hogy egy olyan ország, amely nemrég emelkedett ki a diktatúrából, önként újra igába hajtja a fejét egy olyan ember keze alatt, aki 2004-ben megpróbálta meghamisítani az államfőválasztást.

A narancsos forradalom óta tapasztalt gazdasági növekedés erősíti ezt az ellenállást, mivel a gyarapodó középosztály szinte mindig a pluralizmus rugalmasságát választja az autoriter ököllel szemben. (…)

Csakhogy Ukrajna komoly veszélyekkel szembesül, amelyek egyrészt a fiatal posztkommunista demokráciák különösen a törékeny intézményekkel és a gazdasági felfordulással kapcsolatos problémáiból, másrészt saját jellegzetes problémáiból fakadnak. Továbbra sem békél meg az ukrajnai demokráciával az ország leggazdagabb polgárainak többsége – ők abból a cimbora-kapitalizmusból nyerték vagyonukat, amelyet Janukovics egyetlen kormányzási módszerként ismer. Õket az Ukrajna orosz nyelvű régióiban tapasztalható elégedetlenség az oroszországi irányított demokrácia felé ösztönzi, hogy megvédjék igazságtalan uralmukat.

Egy évtizeddel korábban a világ ízelítőt kapott abból, hogy mi történhet, ha az etnikai megosztottságot sötét politikai célok szolgálatába állítják. Jugoszlávia azonban csak miniatűr változata annak, ami Ukrajnában történhet, ha Janukovicsnak lehetősége nyílik a forráspontig fűteni az etnikai ellentéteket.

Ukrajna egysége mindamellett nem mesterséges. Természetességét bizonyítja az a – még az orosz kisebbség köreiben is tapasztalható – nagy többség, amely továbbra is az ország függetlenségét támogatja. Hiba lenne tehát azt mondani, hogy a demokratikus közép nem képes helytállni Ukrajnában.

Narancsos forradalmunk legnagyobb, máig élő eredménye népünk demokratikus hatalomhoz juttatása volt. Ennek eredményeképpen egy ex-szovjet köztársaságban figyelemre méltó valami járja át azok lényét, akik szabadságjogaik megmaradását igénylik: a hatalmi túlkapások ellenőrzését lehetővé tevő törvényuralom mélységes tisztelete.

Népünk megérti, hogy a Janukovics-kormány nem csupán politikai méreg. Ez a kormány uralni, ugyanakkor gyengíteni akarja a gazdaság egészét. Egyetlen üzleti vállalkozás sem működik a hatalom engedélyéért való hajbókolás nélkül.

Ukrajna szomszédainak most segíteniük kellene bennünket, támogatással és reménnyel. Európának egyértelmű jelzést kell küldenie – nem úgy, mint Csehszlovákia Neville Chamberlain-nek 1938-ban –, hogy Ukrajna nem egy távoli hely, amelyről keveset tud, hanem az európai tervezet szerves része.

Végül is az Európai Unió elsősorban és mindenekelőtt a demokráciák közössége: ha Ukrajna tagságra pályázik, bármely oligarchának vagy bűnöző politikusnak, aki aláaknázza ezt a perspektívát, szembesülnie kell minden ukrán haragjával. Mi több, Európa egészének szüksége van egy valóban demokratikus Ukrajnára. Az új választások jelentik az egyetlen utat demokráciánk biztosítására, számunkra és Európa abbéli érdeke számára is, hogy a valódi demokrácia gyökeret verjen az egykori Szovjetunió országaiban.

Julija Tyimosenko

A szerző Ukrajna egykori miniszterelnöke, a parlamenti ellenzék vezetője

Fordította: Fall Sándor

© Project Syndicate, Krónika 2007