Közel félezer levél mutatja be, hogy az első világháborús katonák és a háromszéki Vargyas faluközössége miként élte meg az akkori időket
Fotó: Makkai-Ilkei Ildikó
Újabb adalék az első világháború korabeli erdélyi társadalmának megismeréséhez az a családi levelesládából előkerült, majdnem félezer üzenet alapján szerkesztett kötet, amely nemrég jelent meg Ilkei Ferenc és családja levelezése 1915-1918 címmel. Makkai-Ilkei Ildikó, a Hargita megyei Benczéden szolgáló unitárius lelkész jelentette meg a családtagjai levelezéséből összeállított kötetet, Pozsony Ferenc néprajzkutató szerkesztésében. A kötetről Makkai-Ilkei Ildikót és a korszak szakértőjét, Benkő Levente történészt kérdeztük.
2023. december 09., 09:092023. december 09., 09:09
2023. december 11., 11:202023. december 11., 11:20
Családi levelesládából előkerült 470 levél alapján jelent meg nemrég az Ilkei Ferenc és családja levelezése 1915-1918 című kötet, amelyet a Hargita megyei Benczéden szolgáló unitárius lelkésznő, Makkai-Ilkei Ildikó és Pozsony Ferenc néprajzkutató szerkesztett. A Kriza János Néprajzi Társaság és a baróti Tortoma Kiadó gondozásában napvilágot látott, 445 oldalas kötetet november közepén mutatták be Kolozsváron,
Amint a kötet ismertetőjében olvasható, az első világégés körüli nehéz időben is az Istenbe vetett hit, a család és a faluközösség megtartó szeretete jelentett biztos fogódzót, melyekbe kapaszkodva el lehetett viselni a háború borzalmait. Az ifjú katona, a leveleskönyv egyik hőse, Ferenc írta egyik levelében: „Hogy vissza térjek őrizzék halovány emlékemet”. Makkai Ilkei Ildikót, valamint Benkő Levente történészt, a korszak szakértőjét a 470 levelet felsorakoztató, képanyaggal gazdagon illusztrált kötet jelentőségéről kérdeztük.
Két hetet kellett volna még túlélnie, hogy hazatérhessen
Benkő Levente elmondta, az Ilkei család levelezése újabb adalék az első világháború korabeli társadalmának megismeréséhez. „A nemzedékről nemzedékre megőrzött és most közkinccsé tett 470 levélből több szempontból is rálátásunk van a korabeli életre, hiszen a levelek tartalmából meglehetősen pontos képet kapunk arról: hogyan élték meg azt az időt az emberek, milyen gondolatok foglalkoztatták őket, milyen erős szálak kötötték egymáshoz a családtagokat, de még a szélesebb értelemben vett közösséget: a rokonokat és az egybéli barátokat is” – fejtette ki a történész.
Makkai-Ilkei Ildikó dedikál a Kriza János Néprajzi Társaság és a baróti Tortoma Kiadó gondozásában napvilágot látott, 445 oldalas kötet kolozsvári bemutatóján
Fotó: Kriza János Néprajzi Társaság
Hozzátette, világosan kitetszik, hogy a harctérre vezényelt 19 éves fiatalembert, ifjabb Ilkei Ferencet – akinek 1918 nyarán mindössze két hetet kellett volna túlélnie, hogy a harctérről végleg megszabadulhasson – a messzi távolból is foglalkoztatta az otthoni élet, a megélhetés, más szóval a gazdálkodás, az otthon maradottak sorsa. „Arról is tudomást szerzünk, hogy miként éli meg sorsát és mindennapi életét a brassói szolgálónak elszegődött leány családtag, vagy arról is, hogy a fia után hadba vezényelt, írástudatlan, gazdálkodó édesapa hogyan tud levelezni családja tagjaival. Mivel a leveleket betűhűséggel olvassuk, rálátásunk van a falusi társadalom, a korabeli emberek írástudásáról” – mutatott rá a történész.
Az elveszettnek hitt, előkerült katona
Benkő Levente úgy fogalmazott, mindent egybevetve e páratlan levelezés egyértelműen kisközösségi néprajzi és szociográfiai tartalmat hordoz magában, ilyképpen akár a további makrokutatások során is felhasználható. „Érdekes, és nem kevésbé hasznos adaléka e levelezésnek
Nos, ez az összesen valamivel több, mint félezernyi levél olyan tartalmakat tár elénk, amelyeket a makro-történetírásban a legtöbbször hiába keresünk, de amelyeket megismerni mindenképpen érdemes” – mondta a történész. Rámutatott, érdemes tehát kézbe venni, és azt is érdemes megjegyezni az Ilkei család példáján, hogy mekkora értéket hordoznak magukban a jelentéktelennek hitt, sokszor buta módon kidobált, megsemmisített régi levelek.
Szinte átfogják a levelek a nehéz fordulatokban gazdag századot
Makkai-Ilkei Ildikót arról kérdeztük, mi indította arra, hogy kötetbe rendezve jelentesse meg a leveleket. „A levélanyag gazdagsága indított arra, hogy könyv formájában is megjelenjen ez az örökségünk, ami nem csak a 470 darab levelet jelenti, hanem a levelezésben részt vett nagy számú személyt. A hasonló levelezéseket kutató történészektől tudom, hogy általában csak a katona által hazaküldött levelek maradtak fenn, itt pedig egy nagyon széles levelezői kör bontakozik ki” – mondta el Makkai-Ilkei Ildikó.
Hozzátette, ahogyan a levélírók írnak, ahogyan aggódnak, ahogy hazavárnak és hazakívánkoznak, túlélni akarnak, az arra bátorította, hogy megosszák soraikat a szélesebb közönséggel is. A háromszéki Vargyason élő Ilkei család (a családot Orbán Balázs a nevezetes vargyasi családok közt említi) tagjai által írt levelek egy része az első világháborús lövészárkok szomszédságában íródott, a levelek később hazakerültek.
Benkő Levenet történész, Makkai-Ilkei Ildikó unitárius lelkész és Pozsony Ferenc néprajzkutató a Vallásszabadság Házában tartott könyvbemutatón
Fotó: Kriza János Néprajzi Társaság
A nehéz fordulatokban gazdag 20. századot szinte átfogják ezek a levelek. A család leszármazottját arról is kérdeztük, hogyan látja lelkészként, milyen közösség-, család- és emlékezeterősítő erőként hathat egy hasonló kötet megjelenése.
„Nagyon boldog vagyok, hogy választott hivatásom vér szerinti családom mellett egy nagyobb családdal is megajándékozott – gyülekezetemmel, tágabb egyházammal. Úgy érzem, ennek a könyvnek és a hasonló témájúaknak a megjelenése mindenképp közösség-, család- és emlékezeterősítő erőként hat, hiszen Istenben bízó, embertársat-, közösséget- és hazát szerető egyénekre mutatnak e levelek” – mondta Makkai Ilkei-Ildikó. Ahogy a könyv előszavának záró gondolataiban is megfogalmazta: „segítenek minket megérteni és megtanulni, hogy a család, az otthon ma is pótolhatatlan drága helyszíne kell hogy legyen életünknek. Modernné váló, globalizálódó világunkban idézik, hogy honnan jöttünk, mutatják hűséggel és hittel az utat.
Kis családi múzeum, a nagymama imádságos könyve
Makkai Ilkei-Ildikót arról is kérdeztük, hogy ha „távolabbról” nézi a majdnem félszáz levélből álló anyag tartalmát, mi az, ami kirajzolható ma belőle az első világháborút, majd a második világégést, illetve az a következő évtizedeket átélő családtagjai életéből és milyen jellemzőit emelné ki a huszadik századi székelyföldi emberek közti kapcsolatoknak.
„Hálás vagyok, hogy azon az udvaron nőhettem fel, ahol Ferenc és nagyapám is gyermekeskedett. Azért is, hogy azokból a tárgyakból, melyeket ők is érintettek, használtak, ma én is sokat megsimogathatok és sokaknak is meg is mutathatom, hiszen családi kis múzeumunkban kiállítottuk ezeket a tárgyakat.
Hozzátette, mindaz, amire visszaemlékszik, amit megtudott az első világháborús levelekből, a második világháborúban otthonától elszakadt Péterről – akiről 24 év után derült ki családtagjai számára, hogy életben van, és 25 év után látogatott haza a Szovjetunióból – az rajzolódik ki, hogy a családban mindig összetartó, megértő szeretet munkálkodott.
„Ahogyan Ferenc is írta egyik levelében, 1917. május elsején: „már legjobb szeretnék …a mi régi jo családunkba tölteni az idöt tovább és dolgozni mint elébb szoktunk”. A levelek megerősítenek abban, hogy az első világháború idején nagy érdeklődéssel fordultak egymás felé a családtagok, rokonok, barátok. Az egymással levelet váltók számos más személyről is beszámolnak, a katona tudósítja az otthoniakat, hogy a falustárs még életben van, jól van, vagy épp ellenkezőleg, elesett a csatában” – ecsetelte Makkai-Ilkei Ildikó.
Családi kis múzeumban állította ki az elődök tárgyi hagyatékát Makkai-Ilkei Ildikó és családja
Fotó: Makkai-Ilkei Ildikó
Hozzátette, a levelekből az világlik ki, hogy a messze földön járókat érdekli az otthon hagyott élet, az aktuális mezei munkával, a falu életével kapcsolatos hírek, az otthon maradottak legnagyobb kérdése, hogyan éli meg a szeretett gyermek, testvér, rokon, barát a háború nehéz poklát.
„Tán haza segit az isten”
Makkai-Ilkei Ildikót arról is kérdeztük, hogyan látja a kötet összegyűjtőjeként, a családtörténet közreadójaként, illetve lelkészként: a levélanyag alapján mi az, ami a 21. századi ember számára (és a mai fiatalok számára) megszívlelendő lehet az akkori emberek mentalitásbeli, tartásbeli vonásaiból, mindabból, ahogyan a nehézségekhez és egymáshoz viszonyultak. „Sokat tanulhatunk belőlük, a levelek nyelvezetétől kezdve a sorokból sugárzó hitig. Mindenkinek kijár a tisztelet, idősnek, fiatalnak egyaránt. Megszívlelendő, ahogyan a nehézségek idején Istenbe és egymásba kapaszkodva nem roppannak össze” – válaszolta a lelkész.
„A levelekből szépen végigkísérhető az új szerepébe fokozatosan belerázódó, egyre magabiztosabb asszony képe, aki a végén már állatokat ad el és szekeret vásárol” – mondta el Makkai-Ilkei Ildikó.
Mint idézte, már az első levélben megszólalnak a mély érzelmek, és minden egyes levélben jelen vannak egészen az utolsó szavakig: „most nálam nélkül milyen nem jo lehet maguknak milyen üres lehet az én helyem mert míg honn voltam voltunk elegen is tudtunk dolgozni a munkánk nem maradt el de tán azért most sem lesz tán az utolso ha élnek maguk és tán haza segit az isten még engem valamikor és akkor megint jol lesz a sorsunk Továbá tisztelem a gyermekek és viseljék gondjukat hogy ne érje valami baj őket elek viseld jol magat és dolgoz helyetem.” (1915 július 25)
Makkai-Ilkei Ildikó kifejtette, a levélrészlet is jól mutatja, hogy a megélt, szép emlékekbe kapaszkodik a nemrég bevonult katona, és ezt is megtanulhatjuk a levelekből: éljünk úgy, hogy nehéz időben nekünk is szolgáljon mankóként az együtt megélt, megtapasztalt időnk.
Megélt érzések a szavak mögött
A kötetnek Pozsony Ferenc néprajzkutató is szerkesztője. Makkai-Ilkei Ildikót arról is kérdeztük, a közös munkából hogyan körvonalazódott számára, mi a néprajzi értéke a családi levelezés anyagát összegyűjtő köteteknek.
Az első világháborúból hazaküldött leveleket sorakoztat fel főként a kötet
Fotó: Kriza János Néprajzi Társaság
„Nagyon hálás vagyok, hogy ebben a munkában a professzor úrral együtt dolgozhattunk. A levélgyűjtemény néprajzi szempontból is igen értékes, hiszen szereplői a falusi, paraszti társadalomban élő egyszerű emberek. A levelek írásmódja, a bennük rejlő megannyi téma, amit néhol egészen részletesen kifejtenek az írók –
A néprajzon kívül még számos területen kutatható a csodás levelesgyűjtemény, de én leginkább a szavak mögött átélt, megélt érzéseket keresem, hogy bennem újra életet nyerjenek az örök életre vágyó lelkek” – mondta a lelkész.
Máramaros nemcsak népi építészetéről és népviseletéről híres, fontos megismertetni a nagyközönséggel a helyi zsidóság múltját is – mondta el a Krónikának Cotos Robert.
Magyarországi és erdélyi egyházüldözés a hosszú hatvanas években címmel tart tudományos és pedagógiai programot a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány.
A boszorkányságról és különféle hiedelmekről szóló előadást hallgathatnak meg az érdeklődők a nagybányai Teleki Magyar Ház szervezésében.
Ma még a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem régi épületének az aulájában áll, de az új épületszárny felépítése után kikerül a négy fal közül Wagner Nándor nagyváradi születésű szobrászművész és felesége, Csijo asszony mellszobra.
Szatmárnémetiben zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál, amely a romániai kisebbségi színjátszást képviselő társulatokat, és azok reprezentatív előadásait vonultatja fel.
Az 1989-es fordulat után a színház területén se tudták Romániában, hogy mit kezdjenek a vágyott szabadsággal. Reformkezdeményezések, különféle mozgások jellemezték az elmúlt 35 évben a hazai, ezen belül a magyar színházak útkereséseit.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tizedik alkalommal szervezi meg a Színházi Iskolák Találkozóját 2024. november 15–24. között – tájékoztatott csütörtökön a Magyar Művészeti Kar titkársága.
Ady Endre nagykárolyi szobránál ünnepelték a magyar nyelv napját a helyi Vasile Lucaciu vegyes tannyelvű általános iskola magyar hatodikosai.
Románia eddigi legnagyobb régészeti lelőhelyét találták meg Arad és Temesvár között a vasúti pálya felújítását megelőző leletmentő ásatások során.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Újságírás és Digitális Média szakán működő Spectator Média Szakkollégium portréfotó-kiállítása nyílik meg a kolozsvári Planetáriumban.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház következő előadása Friedrich Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című darabjából készül Bocsárdi László rendezésében, az előadás olvasópróbái elkezdődtek – közölte a társulat.
Az idén januárban elhunyt Csíky András kolozsvári színművész nevét viseli az újonnan létrejött alapítvány, amely a színművész akaratából az általa kapott Kossuth-díjjal járó évenként pénzjutalmat fiatal erdélyi színészeknek ítéli oda.
szóljon hozzá!