Túlzás nélkül állíthatjuk, a romániai magyar politikai szereplők közti megegyezési huzavona kezdi egy televíziós szappanopera jellegét ölteni. Van ebben a történetben minden, ami kell: ármánykodás, törleszkedés, hűtlenség, kibékülés, gyűlölet, „se veled, se nélküled” viszony – és mindenekelőtt fordulatosság, ami ebben a nyári közéleti uborkaszezonban úgy hiányzik, mint egy falat kenyér.
Bár Serge Bammertz hágai főügyész tegnap Radovan Karadzsics elfogása ellenére még nem volt hajlandó kijelenteni, hogy Szerbia teljes mértékben együttműködik a Nemzetközi Törvényszékkel, nyilvánvaló, hogy az egykori boszniai szerb elnök kiadatása nyomán Brüsszel és Washington most már valóban elhiszi a belgrádi vezetőknek, hogy szeretnék maguk mögött hagyni az elmúlt közel két évtized véres emlékeit, és az EU felé kívánják kormányozni az országot.
Ezekben a napokban, amikor az ország északi megyéiben emberek tízezreit telepítik ki az árvíz miatt, amely otthonokat, gazdaságokat és utakat mos el, egymás után születnek a magyarázatok az áradat okáról és körülményeiről. Cristian David belügyminiszter az ukránokat hibáztatja, hogy nem szóltak időben a Szereten, a Pruton és a Tiszán várható árhullámról. Traian Băsescu államfő a maga sajátos módján, félig viccesen Istent is felelőssé teszi a...
Akár a Románia északi felét sújtó özönvíz, akár az MPP és az RMDSZ közötti koalíciós huzavona okait vizsgáljuk, egyaránt a múltból visszaköszönő problémákkal szembesülünk. A moldvai és észak-erdélyi megyék több ezer, az árvizek elől kilakoltatott lakója – az elmúlt évek természeti csapásainak károsultjaihoz hasonlóan – most annak a levét issza, hogy a hatóságok képtelenek kiépíteni az ország árvízvédelmi rendszerét, de még a...
Kicsit úgy járt a Magyar Polgári Párt (MPP) az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásában, mint a székely bácsi, aki a felvásárlói ár ismeretében a Metro áruházban próbál alkudni a krumpli árából. Hiába igaz, hogy a termelőtől a fogyasztóig túlzott mértékű a drágulás, aligha van esélye arra, hogy szempontjait a kasszánál is érvényesítse. Az üzlet világát ugyanis nem a méltányosság szabályozza. Itt a számok diktálnak, akárcsak a politika világában.
Jelentem, a jelek szerint a szerencse kegyeltje vagyok. Azok közé tartozom ugyanis, akik figyelemmel követhetik majd a szombaton rajtoló román labdarúgó-bajnokság mérkőzéseit, otthonomban ugyanis azon kábeltévé-társaság szolgáltatásai elérhetők, amely az egyik kereskedelmi csatornával közösen három idényre megszerezte a bajnokság közvetítési jogait.
Persze e szerencse meglehetősen kétes értékű, főleg annak fényében, hogy – legalábbis a kimutatások...
E pillanatban úgy tűnik, Tőkés László, Orbán Viktor és az RMDSZ belső, „soft” ellenzéke – jelesül: Toró T. Tibor – egyaránt a Markó-javaslat mellé áll, és ezzel a „belső koalíció” ötletét a reálpolitikai ész megfényesülésének példázatává avatja.
Van-e ezzel szemben az MPP berzenkedésének valamiféle konstruktív alakzatot öltő alternatívája? Alighanem ez az a kérdés, amelyre az elkövetkezendő napokban választ kapunk.
Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek egykori elnökének elfogását az utcára vonulva ünnepelték Szarajevóban. A tizenhárom éve bujkáló Karadzsics letartóztatása világszerte nagy visszhangot keltett, hiszen a belgrádi vezetésnek alig egy hónappal korábban – legalábbis az illetékesek nyilatkozatai szerint – fogalma sem volt, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék által többek között a nyolcezernél is több boszniai muzulmán srebrenicai lemészárolásának...
Ha az Európai Bizottság arra készül, hogy az igazságügyi reform csigalassúsága miatt megfeddje Romániát, akkor egyenesen szégyenpadra kellene ültetnie az országot a parlament alsóházában elfogadott, de az államfő által visszadobott „ellenrestitúciós” törvény miatt. Már ha a brüsszeli fórumok a korrupcióellenes harccal szemben tanúsított kérlelhetetlenséghez hasonló vehemenciával kérnék számon a magántulajdon tiszteletben tartásának elvét is.
Az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban, valamint az azzal párhuzamosan zajló eseményeken minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott az anyaországi, az erdélyi, valamint a Kárpát-medencei magyar politika hosszú ideje közszájon forgó témája, az új egyezség igénye. Vagyis többek között annak szükségessége, hogy Budapesten minimális konszenzusra jusson nemzetpolitikai kérdésekben a kormányoldal és az ellenzék,
Ion Iliescu megijedt. Bárhogyan is próbálja takargatni a valóságot mindenféle magyarázatokkal, amelyek szerint itt az ideje átadni a helyet a fiataloknak, egyértelmű: a modern kori román történelem egyik legmeghatározóbb figurája nem a feltörekvő generációk iránti empátiája miatt húzódik hátra egy lépéssel. Bejelentése, miszerint az őszi választásokon már nem kíván újabb szenátori mandátumért harcba szállni, taktikai húzás.
Még mondja valaki, hogy nincsenek kormányon a szociáldemokraták. Két nap sem telt el azóta, hogy Mircea Geoanã PSD-elnök a minimálbér emelésére szólította fel Cãlin Popescu-Tãriceanut, és a még hivatalban lévő miniszterelnök alávetette magát az önjelölt kormányfő akaratának.
Mi a fontosabb egy városban: a zöldövezet vagy a parkoló? Nem könnyű feloldani ezt a dilemmát, amellyel évek óta szembesülnek a nagyobb városok önkormányzatai. A kisgyermekét sétáltató anyuka talán a fűt, a fát, a bokrot részesítené előnyben, a munkahelyére mindennap autóval járó ember számára talán fontosabb, hogy legyen hely a gépkocsinak.
Ha az igazságügy valódi politikai súlyát kívánjuk mérni, akkor elegendő egyetlen folyamatot konstatálnunk: a tárca irányítása egyre inkább ügyvédbojtárok kezébe került. A gondot azonban nem e fiatal miniszter-jogászok felkészületlensége okozza, hanem az, hogy súlyuk csökkenő trendje valójában az igazságügyi reform felfüggesztésének hallgatólagos honi „keretegyezményébe” torkollt.
Függetlenül attól, hogy mennyire gondolja komolyan, Fodor Gábor SZDSZ-elnök kijelentése – amelynek értelmében az általa vezetett párt felelősséget érez mindazok iránt, akik a határon túl magyarnak vallják magukat, valamint hogy mind az egyén, mind a közösség számára az autonómia jelenti a legjobb megoldást – fordulatot jelent a szabad demokraták eddigi retorikájához képest.
Érthető és tiszteletre méltó az Európai Parlament azon határozata, amellyel elmarasztalják az olasz kormányt a romák nyilvántartásba vételét célzó javaslatcsomag miatt. A római hatóságok akciója mindenképpen aggályosnak mondható, és a jelek szerint valóban ellentétben áll a faji és etnikai diszkrimináció alapelvével, valamint a személyi adatok sérthetetlenségével. Nem kérdéses: az EP-nek a leghatározottabban érvényesítenie kell azokat az alapelveket,...
Érdemes megfigyelni: minél beljebb haladunk a nyárba, és magasabbra hág a hőmérő higanyszála, rendre megsokasodnak a hazai közbeszédet uraló álproblémák. Itt van mindjárt a Gheorghe Funar és Ioan Ghiºe alkotta nagy-romániás–liberális tandem által nemrég bedobott médiablöff, a jó és rossz hírek egyenlő arányban történő tálalásának elrendelése.
Sokan bizonyára hitetlenkedve fogadják a hírt, hogy a hiányzó romániai egészségügyi személyzetet pótlandó az illetékesek Magyarországon kezdtek toborzásba – és akciójukat máris siker koronázta. Pedig a gyakorlat egyáltalán nem példa nélkül való, sőt természetesnek nevezhető.
Látogatottsági adatok