2008. július 11., 00:002008. július 11., 00:00
A probléma pusztán az, hogy ez csöppet sem visz közelebb az igencsak bonyolult helyzet megoldásához. Az egyre tartalmatlanabbá váló politikai korrektség jegyében született, jobbára formális jelentőségű állásfoglalások nem adnak választ azokra az égető problémákra, amelyekre az „ott és most” szellemében kellene valamilyen „kezelési” alternatívát találni. A bűnözéshullám ettől nem csökken, a fosztogatás fosztogatás, a gyilkosság gyilkosság, a nemi erőszak nemi erőszak marad, és ezzel a teherrel nem a brüsszeli bürokratáknak, hanem az érintett régiók elöljáróinak és lakosságának kell kezdenie valamit. Arra természetesen jó lehet egy ilyen határozat, hogy világossá teszi, milyen módszereket nem szabad alkalmazni a probléma megoldása céljából – azzal viszont adósak maradnak az EP honatyái és honleányai, hogy akkor milyen eljárás lenne célszerű az olasz hatóságok részéről, ha állampolgáraik testi épségét és vagyonát biztonságban szeretnék tudni.
A probléma megoldása márpedig nem tűr halasztást, hangozzék bármily patetikusan is ez a kijelentés. Ez nem „olasz kérdés” és nem is „romaügy”, hanem a teljes európai közösség előtt álló, talán legfontosabb feladat – és ennek csak az egyik vetülete a romák társadalmi integrációjának problémája. A határok átjárhatósága következtében megélénkült migráció „sodrásában” hogyan lehet úgy fönntartani a közbiztonságot, hogy közben ne sérüljenek az alapvető szabadságjogok? – ez bizony gordiuszi csomónak tűnik, amelyet sem a politikai korrektség lángpallosával, sem a diszkriminatív újnacionalizmus lézerkardjával nem lehet átvágni. Bármilyen nehéznek is tűnik, árnyaltabb megközelítésre van szükség az összes, közvetlenül vagy közvetve érintett fél részéről – éppen azért, hogy a „problémacsomag” ne válhasson szélsőséges megoldások híveinek prédájává.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
