2008. július 15., 00:002008. július 15., 00:00
Abba, hogy az Európai Bizottság román igazságügyrõl készülõ – a monitorizálás folytatását ígérõ – jelentését immár sem a tárca, sem más nem tudja és nem akarja újabb, erõteljesebb reformokhoz vezetõ politikai üggyé avatni. Még annak dacára sem, hogy a jelentés következményeként esetleg uniós pénzcsatornák elapadásával kell számolni. Mert úgy tûnik: a közjavak korrupciós szétszivárgása fontosabb a politikai elit számára, mint az intézmények javítására megszerezhetõ európai pénzösszegek.
Persze, mindez nem föltétlenül csak a politikusok korrumpálhatóságát jelzi, jele ez a politikai elit indolenciájának is, mely az európai klubtagsággal alakult ki. Annak, hogy rájött: a klubon belül a szabálytalanságok már nem igazán számon kérhetõk, vagy ha igen, annak a következményei amúgy is elrejthetõk maradnak. És miközben Európa arra a következtetésre jutott, hogy Románia és Bulgária gyors felvétele elsietett döntés volt, de ez ellen nem igazán lehet már tenni, a klubtag román politikai elit azt tudatosította, hogy nem az európai követelményeket kell teljesíteni, hanem az itthoni versenyeket megnyerni.
Európa konklúziói világosak: Romániát immár el kell fogadni, a román példából tanulva pedig a következõ tagjelölteket kell szigorúbban megszûrni.
A román politikai elit konklúziói azonban felkavaróbbak: Európában sincs más, mint itthon. A kritériumok kijátszhatók, felpuhításuk kezelhetõ konzekvenciákkal jár. Csupán tudni kell azokat szétmagyarázni, a megfelelõ véleménygettókba zárni. Immár az európaiság nyelvén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
