Magyarán: a potenciális nézők kétharmada hiába szurkolná végig szívesen kedvenc csapata mérkőzését a képernyő előtt, ezt legfeljebb akkor teheti meg, ha éppen mázlija van, és pont az az egyetlen meccs, amelyet az országos sugárzású kereskedelmi csatorna közvetít.
Félreértés ne essék, nem gondolom azt, hogy az ingyenfoci mindenkinek alanyi jogon jár, és az is egyértelmű, hogy az érintettek megpróbálnak nyereséget elérni a televíziós közvetítések nyomán. A gond azonban az, hogy a közvetítési jogok birtokosa, a Hivatásos Labdarúgóliga abbéli igyekezetében, hogy minél magasabb profitot sajtoljon ki közvetítési díj címén, megfeledkezni látszik a szurkolókról. Hiszen hiába a csillagászati pénzösszeg, ha a mérkőzéseket csak boldog (?) kevesek láthatják. Emellett az sem biztos, hogy a csapatoknak kedvező a jelenlegi felállás. Hiszen igaz ugyan, hogy a liga visszaoszt bizonyos összegeket a kluboknak is, de a stadion- és mezreklámbevételek vélhetően a képernyőn eltöltött idővel egyenes arányban csökkennek majd. Az sem kizárt, hogy a nézők lassan elfordulnak a „láthatatlan” focitól, és olyan sportágakat fognak figyelemmel követni, amelyek az általuk fogható csatornákon is nézhetők.
A mostani döntés újabb jele annak, hogy a profi sport immár teljes mértékben az üzletről szól.
Lassan meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az számít a legkevésbé, amiről és akiért elvileg eddig a labdarúgás szólt: a sport és a néző.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
