2008. július 24., 00:002008. július 24., 00:00
A válasz – a tárgyalási helyzet okán – tulajdonképpen elég egyszerű. Stratégiai értelemben ugyanis – azaz, az őszi választásokon elérhető eredményeken túl – csak a következők számíthatnak.
Egyrészt az MPP teljes partneri-politikai elismerése, amely számára a legfontosabb cél. Ezért az RMDSZ-MPP választási koalíció neki jóval többet nyújthat, mint a „belső koalíció” fogalmának eszmei ingoványossága. Ez a választási koalíció pedig – a küszöbbel kapcsolatos korábbi misztifikációk ellenére, amint ezt most már látható – igenis lehetséges, technikai értelemben ugyanúgy járható út, mint a „belső koalíció”. Viszont végleg lezárná az egymást tagadás zavaros árnyakkal küszködő korszakát, és megnyitná az egyeztetések útját az élesebb kontúrral rendelkező, gyakorlatiasabb kérdések előtt.
Olyan lehetőség ez, amelyért érdemes volna az MPP-nek a megegyezés sikere érdekében még akár a Markóék által 85-15 százalékos tárgyalási alapnak is alákínálnia. Ezzel ugyanis nem szorítaná a mandátumvesztés pozíciójába az RMDSZ-t, amely így még a kiegyezésre való képesség „tőkéjéből” is kasszírozna. Olyan közvetlen előny ez, amelyért érdemes elismeréssel fizetnie.
Az MPP pedig nem veszítene semmit az így – koalíciós ágon – nyert, csupán egy-két mandátumnyi parlamenti képviselettel. Mert érdekei nem a kormánykoalíciókban való részvételhez kapcsolódnak, hanem az autonómia, az alkotmányreform időnkénti felvetéséhez, melyhez elegendő a parlamenti marginalitás helyzete is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
