Az SZDSZ ugyanis eddig, ha az elcsatolt területeken élõ nemzetrészek gazdasági helyzetének fellendítésével kapcsolatosan voltak is javaslatai, a határon túli magyarok közösségi igényei iránt – talán a liberalizmus individualista, az egyén jogait mindenek fölé helyezõ doktrínájának dogmatikus értelmezése miatt – meglehetõsen érdektelennek mutatkozott.
Kopernikuszi fordulatról azért nem beszélhetünk, és az is kérdéses, mennyire képes megváltoztatni a határon túli magyarok körében az SZDSZ által a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás kampányában képviselt elutasító álláspont nyomán kialakult negatív képet. Merthogy azóta Erdélyben és a Partiumban, de bizonyára a Felvidéken és a Délvidéken sem tartozik a legkedveltebb magyarországi politikai alakulatok közé – még akkor sem, ha egyes marginális csoportok szélsõséges megnyilvánulásai, amelyekben alpári hangnemben igyekeztek „lebeszélni” az SZDSZ-vezérkart az erdélyi látogatásról, természetesen nem az általános közhangulatot képviselik. Hiszen vannak itt is szép számmal olyanok, akik önmagukat liberálisnak vallják, és nem hajlandóak elfogadni, hogy csak baloldal és jobb-, konzervatív és szocialista oldal létezik, ám a szabad demokraták által eddig képviselt irányvonal miatt elvetették az SZDSZ-szel való közösségvállalást.
Az erdélyi látogatás, valamint az itt tett kijelentések a Fodor által bejelentett stílusváltás, és az önálló arculat kialakításának folyamatába illeszkednek, és a budapesti, a Fidesz és a KDNP vezetõivel való találkozások folytatásaként tekinthetõk. Egyértelmû ugyanakkor, hogy a politikában egy gesztus, vagy egy szándéknyilatkozat korántsem egyenlõ a nyilatkozatban megfogalmazott célok megvalósításával. A marosvásárhelyi kijelentés akkor válik hitelessé, ha az SZDSZ politikusai a szomszédos, magyarlakta országok fõvárosaiban, Brüszszelben az uniós fórumok elõtt, illetve képviselõik révén az Európai Parlamentben is fölvállalják, hogy liberális pártként érveljenek a határon túli magyarok kollektív önrendelkezési joga mellett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
