Ámul-bámul az ember a turistaügynökségek szezon eleji ajánlatai láttán. Az árak meglepően csábítóak. Már-már egy átlagkeresettel rendelkező polgár is úgy érezheti, nem csak az urak kiváltsága a külföldi nyaralás. Egy görögországi lubickolásra akár a tanári keresetből is futja. Mindez azért meglepő, mert ha a román tengerpartra látogatunk, és ezt magánúton tesszük, egyáltalán nem érint meg az olcsóság szele. A látszólagos ellentmondást a...
Alighanem Orbán Viktor is tudja: jelen állás szerint meglehetősen naiv elvárás arra számítani, hogy az SZDSZ valódi ellenzéki pártként viselkedik majd, és segít megbuktatni a kormányt, hogy előrehozott választásokon dőljön el az ország sorsa. Minden bizonnyal nem is várja a szabad demokraták új elnökének küldött levelétől – amelyben erre tesz javaslatot –, hogy megváltoztassa a párt eddigi hozzáállását.
A Nagy Imre néhai magyar miniszterelnök és társai peréről most nyilvánosságra hozott hangfelvételek szerepe nem az, hogy újraértékelje az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbefojtását követő, 1958 nyarán lezajlott kirakatper lényegét. Hiszen a tény tény marad: az 1956 végén magyar árulásnak és szovjet fegyvereknek köszönhetően hatalomra kerülő Kádár-kormány koncepciós perek sorozatával követte el egyik gaztettét a másik után,
Budapesti ismerős mesélte, hogy a hetvenes évek elején úgy utazott el a családdal egy balatoni nyaralásra, hogy otthon felejtette a csecsemőkorú gyermekük pelenkáit. A megoldás pedig az volt, hogy miután kipakolta a siófoki hétvégi ház udvarán a Trabantból az asszonyt, a gyermeket és a csomagokat, gyorsan visszafordult Budapestre a pelenkakészletért.
A hétvégi helyhatósági választások többek között abban térnek el a romániai rendszerváltás óta rendezett előző négy megmérettetéstől, hogy a most született eredményből egyszerű politikai valószínűség-számítás alapján, kis hibaszázalékkal következtetni lehet az őszi parlamenti választások kimenetelére. Annak a kormánykoalíciónak az összetételére, amely 2012-ig gyakorolja majd a hatalmat Bukarestben.
Két párt nevezheti magát győztesnek az önkormányzati választások első fordulója után. A második helyezett Szociáldemokrata Pártról és a harmadik Nemzeti Liberális Pártról van szó: mindkét alakulat lényegesen jobban szerepelt, mint az őszi európai parlamenti választásokon. Az első helyezett Demokrata-Liberális Párt vezetői viszont jogosan bosszankodhatnak:
El tudnák-e képzelni, hogy a Nagy-Románia Párt kolozsvári polgármesterjelöltje, Gheorghe Funar azzal magyarázza választási vereségét, hogy a többi jelölt elvonta tőle a szavazatokat? Ugye, nem életszerű? Ma már Funar sem érzi úgy, hogy a kolozsváriaknak hivatalból kell rá adniuk szavazataikat.
Ki nyert és ki veszített a magyar–magyar választási versenyben? A kérdés megválaszolását nem érdemes a politikusokra bízni, ezek ugyanis azt hiszik, a valóság nyílt vállalásával gyengeségük jeleit adnák. Márpedig a helyhatósági választások magyar eredményei egyik fél számára sem kecsegtetők.
Persze áltathatnánk magunkat azzal, hogy Macedóniában bezzeg lövöldözés közepette, emberáldozat árán rendeztek tegnap parlamenti választásokat. Ez a mentegetőzés azonban mit sem vonna le abból, hogy az ezzel egy időben Romániában tartott helyhatósági megmérettetés nagy valószínűséggel a legtöbb visszaéléssel, rendbontással és incidenssel tarkított aktusként vonul be az 1989-es rendszerváltás óta rendezett szabad választások történetébe.
A hétvégi önkormányzati választásokat megelőző napokban a leggyorsabb fokozatra kapcsolnak a jelöltek körül minél nagyobb feltűnést kelteni igyekvő agytrösztök, hiszen a kampánycsendig hátralevő néhány órában reményeik szerint további szavazatokat lehet bebiztosítani a Legjobb, Legokosabb, Legdolgosabb Városi/Községi/Megyei Elöljárónak.
Eldurvulni látszik a kampány a választások előtti utolsó napokban. A magyar–magyar versenyben is olyan eszközökhöz nyúlnak a jelöltek és fogadott vagy fogadatlan prókátoraik, amelyek biztosan fennakadnának a kampány elején lobogtatott etikai kódexek rostáján.
A Cannes-i Filmfesztivál örömhírével, a nagyszalontai Marian Crişan Aranypálmájával ünnepel a napokban a romániai sajtó, a médián keresztül pedig a szakma és a közélet. Ami nagyon is rendjén való – csakhogy lelkesen vivátoznak olyanok is, akiknek inkább csendben kellene maradni.
Miért nem foglalkozik inkább a saját dolgával, miért jön Erdélybe kampányolni? – teszi föl a kérdést az RMDSZ annak nyomán, hogy Orbán Viktor és egyéb ismert fideszes arcok a Magyar Polgári Párt mellett teszik le a garast.
Akár még dicséretesnek is nevezhetnénk, hogy Leonard Orban uniós biztos aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Romániában nem a kellő iramban halad az igazságügyi rendszer reformja és a korrupció elleni harc, ezért az Európai Unió egyes tagállamai szigorú feddésben részesítenék Bukarestet a júliusban nyilvánosságra hozandó jelentésben.
Talán a Bajnokok Európa Kupája 1986-ban rendezett döntőjét kísérte utoljára olyan megkülönböztetett figyelem Erdélyben, mint a Bajnokok Ligája szerda esti fináléját. Huszonkét évvel ezelőtt a Steauában futballozó marosvásárhelyi Bölöni László vagy az aradi Helmut Duckadam révén érezte közel magához az erdélyi fociszurkoló Sevillát, ezúttal pedig azzal a gondolattal követte a moszkvai sporteseményt, hogy néhány hónap múlva hús-vér valóságban...
Ha statisztikát készítenénk arról, hogy hányszor szerepelt egyes magyar írók neve 1990 után az erdélyi magyar újságokban, Wass Albert minden bizonnyal lóhosszal vezetné a listát. A rendszerváltás előtt alig ismert író váratlan hódítása pedig csak részben tulajdonítható művei erejének, irodalmi értékének.
Vajon mire van nagyobb szüksége Romániának: 750 kilométer autópályára vagy 48 harci repülőre? Több mint másfél hossznyi észak-erdélyi autópályát lehetne ugyanis építeni azon a 4,5 milliárd eurón, amibe 48 darab F–16-os vadászgép kerül.
Szinte kísérteties az egyezés: ha a Timok-völgyi vlahok helyzetéről szóló beszámolót olvassuk, az az érzésünk támadhat, hogy elég lenne néhány szót kicserélni – a vlahot a csángó népnévvel, a szerb hatalmat pedig románnal behelyettesíteni – és gyakorlatilag tökéletes leírást kapnánk a Moldvában élő magyar gyökerű közösség életéről.
Látogatottsági adatok