Traian Bãsescu elnökké választása óta kétségkívül hangosabb, konfliktusosabb lett a romániai közélet, mint korábban volt. 2004 karácsonyán elillant az a langymeleg stabilitás, ami Ion Iliescu elnöksége, Adrian Nãstase kormányzása idején lengte be az országot. Kiszámíthatatlanabbá, zaklatottabbá vált a politika. Ez a környezet pedig általában nem kedvez a gazdasági folyamatoknak, nem szolgálja az épülést, a gyarapodást, elvonja a figyelmet az...
Hogy az államfő menesztéséről szóló népszavazás előtti kampány az utolsó száz méterre eldurvul, az szinte borítékolható volt, hiszen nagyjából hasonlóképpen történt minden korábbi kampány során is. Az viszont még újdonságszámba megy, hogy a hazai belpolitikai események immár Brüsszelben is hullámokat vetnek, sőt az uniós intézmények képviselői is állást foglalnak bizonyos kérdésekben.
Azt tartják, egy társadalom fejlettségét többek között az adófegyelem mértéke jelzi. A közös teherviselés jelentőségének az a felismerése és gyakorlása, amely nélkül a társadalom nem több emberek különösebb rendezőelv nélküli halmazánál. Az a fajta erkölcsiség, amely a korábbi korokban az egykori kis közösségek önszabályozó rendszere mentén helyenként megvalósult, ám amelyet azóta jócskán kikezdett az idő.
Az elmúlt időszak politikai nyilatkozatháborúja alapján elmondható, hogy minden idők legdurvább és legmocskosabb romániai korteshadjáratának utolsó négy napja választ el bennünket a május 19-i referendumot megelőző kampánycsendtől. A hazai politikai élet főszereplői eddig a manipuláció, a félretájékoztatás, a lejáratás, a rágalmazás minden lehetséges eszközét bevetették, borítékolható azonban, hogy a fegyverarzenálból az utolsó pillanatra is...
Alighanem okkal kifogásolja Markó Béla, hogy a Nagy-Románia Párt (PRM) és az RMDSZ összefogása az egyik visszatérő motívum Traian Bãsescu népszavazási kampányában. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a két pártot csak a konjunktúra sodorta egy táborba; programjaik összebékíthetetlenek. Az azonban mégis megjegyzendő, hogy 2000-ben, amikor az Adrian Nãstase posztkommunista pártját segítette kormányra a szövetség, az is az érvek, magyarázatok között szerepelt, hogy...
Az államfő felfüggesztésébe torkollt belpolitikai válság hatására kiújult a romániai demokratikus berendezkedés megannyi gyermekbetegsége. Ezek a kórok ráadásul annál inkább leverik a lábáról a konszolidált nyugati demokrácia útján haladó államot, hogy az elmúlt 17 évben többször átesett rajtuk. Közülük a jog, a törvények különböző értelmezése a legsúlyosabb, a jogállam válsága ugyanis felér mindenfajta politikai konfliktussal.
Aki átélte már az érzést, talán egyetért velem: nem az igazi, de már valami.
Százezrek várták több éven át az értesítőt, mikor indulhatnak álmaik Daciája után. Közben a színválasztáson összeveszett férj feleséggel, gyermek nagymamával, hogy aztán az átvételkor szembesüljenek: csak citromsárga van. További időhúzást azonban senki sem kockáztatott. Több mint másfél évtizednyi próbálkozás és reményvesztettség után, úgy tűnik, megvan a megoldás.
Jelentős fordulat, egy új generáció színre lépése – a Nicolas Sarkozy elnökválasztási győzelme kapcsán napvilágot látott nemzetközi kommentárokban mindkét megjegyzés visszatérő elemnek számít. Az utóbbi egyértelmű, hiszen a hetvenen jócskán túllépett Jacques Chirac után az 52 éves „Sarko” már csak kora miatt is valóban maga a megtestesült ifjúság és dinamizmus. De nem csupán ennek tudható be, hogy minden jelentős politikai tényező...
El tudják-e képzelni, hogy a dobosok és ütőhangszeresek versenyének nagydíját egy klaszszikus zongora-előadás viszi el? Nos, valami efféle történt Szatmárnémetiben, a Duna Televízió által élőben közvetített Versünnepen, a magyar nyelvterület talán legrangosabb, profiknak szánt szavalóversenyén. Magyar Szilvia budapesti operaénekes egy Kodály népballada-feldolgozással kapta a legtöbb szavazatot a közönség részéről, és ő vehette át a legjobb...
Kádár János sírjának kifosztása igazán tragikussá az eset „utóélete” folytán válhat. Szögezzük le: a végső nyugalom háborítatlansága mindenkinek jár, az ilyesfajta cselekedet szánalmas, vandál és bocsánatot nem érdemlő. Nem azért, mert Kádár sírjáról van szó, hanem azért, mert egy sírról van szó – a világ nagy kultúráiban pedig a halottakkal és a nekik járó tiszteletadással nemigen szoktak játszadozni. Legfennebb az olyan...
Furcsa déja vu érzése támad az embernek, amikor a legfrissebb külpolitikai híreket olvassa. Az utóbbi időben ugyanis úgy tűnik, mintha lassan visszatérne a tizenhét éve lezártnak hitt hidegháború: az Egyesült Államok Közép-Európában akar rakétaelhárító rendszert telepíteni, és jelentős katonai kontingenst kíván Romániában állomásoztatni, amire Moszkvában aggodalmas, ugyanakkor burkolt fenyegetést tartalmazó nyilatkozatok születnek válaszként.
„Mi az erdőt nemcsak az örökhagyóknak, hanem azok fiainak és unokáinak küzdöttük vissza. A közbirtokossági erdőtulajdon mindig a közösség gazdasági gyarapodását szolgálta, és ennek így kell lennie a jövőben is.” Így fogalmazott az RMDSZ képviselőházi frakciója 2004. május 4-én abban a közleményben, amelyben a székelyföldi közbirtokossági erdők eladása ellen foglalt állást.
Pokolba a populizmussal! Bizony megéri elkölteni 18 millió eurót a romániai választópolgárok adójából egy olyan népszavazásra, amelynek elõzményei, kiváltó okai szomorú igazságokra derítenek fényt. Például gondolta volna a fene, hogy az idõ kereke visszafelé is foroghat, és a (poszt)kommunista apparatcsikok képesek visszaszivárogni a politikai és közéletbe, miközben 1989 óta lezajlani véltünk néhány rendszerváltást.
„Varratmentes” Európát szeretne az uniós családdal karöltve a magyar kormány. Olyan életteret, amelyből eltűnnek az évtizedeken át közlekedést és közeledést meggátolni hivatott felszántott határpászmák, a helyükön kialakított aszfaltutakon pedig áru, eszme, nemzettudat száguld oda-vissza.
Reális alternatíva-e a hadsereg a magyar fiatalok számára: ez az a kérdés, amelynek megválaszolásához új szempontokat kell előrángatni az arzenálból. A régi ellenérveket – az ember megalázása, a magyarság megnyomorítása, életre szóló testi és lelki traumák – többnyire elkoptatták az elmúlt évek változásai. A mellette szólók – rendet, fegyelmet, mi több, román nyelvet tanul az ember fia – korábban sem voltak népszerűek, még ha a...
A francia elnökválasztás első fordulója nyomán egy dolog leszögezhető: az Európai Unió egyik motorjának számító országban magára talált a baloldal. Míg ugyanis az öt évvel ezelőtti államfői megmérettetésen a jobbközép jelöltje, Jacques Chirac mellett a szélsőjobb képviselője, Jean-Marie Le Pen jutott a második fordulóba, most a Chirac által támogatott Nicolas Sarkozy mögött mintegy hatszázalékos hátránnyal ugyan, de a szocialista jelölt készülhet a...
„Megy a hajó a Dunán, lemaradt a kapitány/ Kiabál, trombitál, de a hajó meg nem áll.” A fenti mondóka néhány napja nemcsak a gyermekek, hanem a hazai politikusok többségének körében is népszerűvé vált. Az egykori hajóskapitány, Traian Bãsescu falhoz állítása, hosszú távon pedig teljes politikai ellehetetlenítése a pártok – kivéve az elnökhöz hű demokratákat és Theodor Stolojan liberális-demokratáit – első számú prioritása lett,...
Elvégeztetett: Traian Bãsescu számára tényleg nem maradt más út, mint a lemondásával kezdődő előremenekülésé. Az előrehozott elnökválasztás kiprovokálása viszont meglehetősen zavaros, egymást keresztező perspektívákat nyit meg az ország előtt. Az egyik távlat kétségtelenül a válság elmélyülésével veszi kezdetét. Ehhez tegnap a parlament a startpisztoly szerepét töltötte be, mintegy megadván a jelet a régóta húzódó krízis újabb, narancsosabb,...
Látogatottsági adatok