A szélsőjobb leszereplésének oka részben az, hogy a magyar származású, de magyarul nem beszélő Sarkozy gyakran épp Le Pen Nemzeti Frontjától „elcsent” jelszavakkal kampányolt, kortesbeszédei során az egyik legsarkalatosabb kérdés a bevándorlók és a nemzeti identitás kérdése volt. Ezzel pedig jó néhány olyan Le Pen-szimpatizáns voksát is megszerezte, akik úgy vélik, egy szalonképesebb jelölt hatékonyabban képviselheti a bevándorlási törvények szigorításának ügyét.
Valószínűleg éppen ezzel sikerült ismét mozgósítania a baloldalt is, amelynek szavazói öt évvel ezelőtt az egyébként szocialista Jospin-kormány politikája elleni tiltakozásul távol maradtak az urnáktól. Most viszont teljes mellszélességgel támogatják a friss erőt képviselő Ségolene Royalt a néha a populista szólamoktól és a tekintélyelvű politizálástól sem visszariadó Sarkozy ellenében. Miközben egyébként az 53 éves elnökasszony-jelölt – természetesen a hagyományos baloldali jelszavak, az esélyegyenlőség és a szolidaritás mellett – a korábbi szocialista jelöltekkel szemben szintén nagyobb hangsúlyt fektet a nemzeti identitásra és szimbólumokra.
Hogy a francia társadalom azért nem teljesen megosztott a bal-jobb értékrend mentén, azt a magát centrista jelöltként pozicionáló François Bayrou 18 százaléka is jelzi. A következő két hét most e „gazdátlan” 18 százalék szavazataiért zajló küzdelem jegyében telik. Így bárki nyer, győzelme után nem hagyhatja figyelmen kívül a királycsinálóvá avanzsált mérsékeltek igényeit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
