Mivel a Bãsescu-ellenes érdekcsoport gyakorlatilag egybeesik a Cãlin Popescu-Tãriceanu második kormányának parlamenti támogatását biztosító tömbbel, tulajdonképpen a parlament többségének és az államfőt a Cotroceni-palotába juttató választóknak a konfliktusáról beszélhetünk. Ezt a szembenállást hűen tükrözik a múlt heti parlamenti döntés nyomán országszerte beindult tömegdemonstrációk, amelyeket lehet ugyan demokrata gombnyomásra gerjesztett tiltakozási hullámnak nevezni, bagatellizálni azonban nem. Már csak ezért sem, mert Bãsescu politikai pályafutásának további sorsát nagy valószínűséggel éppen az utcára vonuló tömeg fogja eldönteni a májusi népszavazáson, és nem a jelenlegi parlamenti többség. Még akkor is, ha a felfüggesztett államfő nem tartotta be korábbi, lemondásáról szóló ígéretét, a menesztéséről szavazó politikai pártok pedig szíves örömest ismét pálcát törnek fölötte, ha erre megtalálják a politikai indokot. Márpedig az államfőellenes koalíció vezérszónokainak nyilatkozatai arra utalnak, hogy Bãsescu nem először kóstol bele a felfüggesztés „ízébe”. Vagyis a romániai társadalomnak hosszan tartó belpolitikai háborúra kell berendezkednie, amelynek során a kapitány rendíthetetlenül fújja a magáét, a hajóban csücsülő politikai osztály nagy része viszont egyre távolodik tőle.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.