2007. április 25., 00:002007. április 25., 00:00
Bár a korszerűsödő hadsereg kihívásait még mindig torzítják a múlt bélyegei, a továbbiakban nem kezelhetjük másként a hadászatot mint sokrétű, magas szintű képzettséget igénylő foglalkozást.
Az egyenruha vonzása történelmi tény, amelyben a dzsentri máz lekaparása után is megmarad a becsület, bajtársiasság, lovagiasság éteri értékén túl a tanultság, képzettség jól azonosítható magva. Ennek ellenére az elmúlt fél évszázad erodáló hatását ellensúlyozni kívánó hadsereg-korszerűsödés kínálta pályákat bizonyára még sokáig vizsgálgatják gyanakodva a gyermekeiket féltő, más katonai korban szocializálódott szülők. Olyan dilemma ez, amelyre csak az idő, a katonai pálya kínálta esélyek megvalósulása adhatja meg a választ. Még egy görcs, amelyet jó lenne mihamarabb feloldani magunkban, hogy az egyenruha irányába kiröppenő gyereket a közösség ne kezelje a magyarság számára elveszett bárányként. Olyan küszöbök ezek, amelyek átlépése komfortérzetünk fokozódását, üldözöttségünk, diszkriminálásunk vélt dimenzióinak szűkülését eredményezheti.
Úgy emlékszem, annak idején a seregben többnyire szerették a bakák, ha a ritka magyar származású tiszt valamelyikének alárendeltségébe kerültek. Megértőbbek, emberségesebbek, tartották róluk. A kisebbségi sorsból fakadó fokozott empátia átvitele a román hadsereg értékévé is válhat. Egy nagykorúsodó közösség felemelt fejű üzenetévé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
