2007. május 15., 00:002007. május 15., 00:00
Ügyeskedők, adócsalók persze mindig voltak – és talán lesznek is –, a késztetés vagyon- és kasztmentes, az önszabályozó rendszerek helyét átvevő számítógépes programok és nyilvántartások azonban egyre hatékonyabb módon gyakorolják nemcsak felügyelő és megtorló, de talán megelőző szerepüket is. A mai határidővel záruló adózási periódus tanulságait feldolgozva, jövőre bizonyára újabb, korábban nyitva felejtett kiskapukat zárnak be, bár a rabló-pandúr játék minden bizonnyal e területen is az előbbi „csapat” viszonylagos lépéselőnyének jegyében zajlik majd.
A romániai adózót ma még nemcsak saját emberi gyarlósága viszi ingoványos területre. A postai küldeményként feladott adóbevallás célba érése korántsem garantált, s bár a kárvallottnak már a korábbinál több esélye nyílik adófegyelmezettsége bizonyítására, a hivatalokban való talpalás nem az adóalany komfortérzetének növelését hivatott biztosítani.
Ennél is veszélyesebb azonban az az összekacsintós engedékenység, amelylyel egyes adóhivatalok – akadt ilyen! – saját mulasztásukat igyekeztek palástolni: nem dől össze a világ, ha néhány napot késik az adóív. A mulasztásra való felhívás annál is kártékonyabb, mivel ama adómorál kialakulását késlelteti, amely egy társadalom egészséges működésének elengedhetetlen feltétele. A felelőtlen engedékenységet ugyanis nem lehet néhány vezetői fej lecsapásával meg nem történtté tenni. A tudati rombolás olyan, mint a gaz: irtása többnyire csak a hasznos termény kiküszöbölésével együtt kecsegtet tényleges eredménnyel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
