Másképpen, jobban kell kommunikálnunk – fogadkoztak a népszavazási kudarc után az RMDSZ vezetői. A Szövetségi Képviselők Tanácsa és a Szövetségi Egyeztető Tanács hétvégi ülésén a legtöbb hozzászóló is az elhibázott kommunikációban látta annak az okát, hogy elszakadtak az erdélyi magyar szavazóktól.
Az SZKT és a SZET szombati közös ülésén egyértelművé lett: az erdélyi magyaroktól kapott csattanós választ – mellyel a választók gyakorlatilag leszavazták az RMDSZ Bãsescut menesztő buzgalmát – a Szövetség vezetői igazából se lenyelni, se kiköpni nem tudják. Hiába állt helyre – több év után először – egy fél napra a belső politikai nyilvánosság, hiába maradt Frunda ülésvezetői arroganciája ezúttal tokjában, a megszokottnál...
Évekkel ezelőtt, amikor a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál még „gyerekcipőben” járt, gyakran hangzott el a kérdés: mikor költöztetik el a legrangosabbnak ígérkező romániai filmszemlét Bukarestbe? A centralizált kultúrafinanszírozási rendszer működése – és a fesztivál jövője, kulturális „szívóhatása” – szempontjából ugyanis ez a megoldás észszerűnek tűnt. A TIFF azonban a kincses városban, Erdélyben maradt, és...
Valószínűleg ősi emberi ösztön valaki másra hárítani a felelősséget a meglévő problémákért. Aki így jár el, az egyrészt megnyugtatja a saját lelkiismeretét, másrészt pedig a saját közösségét egybefonó kötelékeket is szorosabbra vonja, hiszen létrejön a mi, a jók – ők, a rosszak dichotómia.
A módszert előszeretettel alkalmazzák a politikában, amikor mozgósítani kell a szimpatizánsokat.
Nagy baj, hogy nincs itthon a plébános úr – mondta a csíkszépvízi Gráncsa Szomna nem sokkal azelőtt, hogy véget vetett az életének. A továbbtanulástól eltiltott cigánylány (akiről tegnapi lapszámunkban írtunk) a halála előtti napokban, órákban minden bizonynyal ki szerette volna beszélni mindazt, ami a lelkét nyomta, és nem volt kinek. Épp a szüleivel került ugyanis összetűzésbe; azokkal, akiktől bátorítást, biztató, jó szavakat kellett volna kapnia.
Nyakunkon a nyár, indul a fürdési szezon. És ezzel egy időben kezdődik a szülői aggodalmaskodás is, amikor a gyerek kirándulni indul, vagy csak megmártózni a környékbeli bányatavakhoz. Nem véletlenül: a vadvizek szedik áldozataikat, megbízható „szövetségesük”, az emberi felelőtlenség segítségével.
Ami Rostockban történt: menetrendszerű fejlemény. A fejlett ipari országokat és Oroszországot összefogó G8 csoport csúcstalálkozója ellen tüntetők azt folytatják, amit Seattle-ben kezdtek el 1999-ben, majd Prágában, Nizzában, Davosban, Barcelonában és Nápolyban folytattak, és amit a globalizmus elleni globális kesergés összefogásának nevezhetünk.
Megtörténhet, a magyar közösségben is ellenérzéseket vált ki az a konokság, amellyel Tőkés László a nagyváradi Lorántffy-gimnázium sportpályájának az ügyét képviseli. Hány négyzetméter egy iskolai sportpálya – gondolná az ember –, és hány négyzetkilométer a Székelyföld területe? Hány ember sorsát befolyásolja, hogy a református kollégium diákjait leszorították a pályáról, és hány ember sorsát érinti a területi, a kulturális...
Húszezer helyett tízezer euróban állapítaná meg a feddhetetlenségi ügynökség létrehozásáról szóló törvénytervezet módosítása azt a minimális összeget, amely a bevallott vagyon és a képviselői mandátum időtartama alatt szerzett jövedelem között mért különbségként a nyomozás beindítását vonja maga után. Ez a hír hátterének ismerete nélkül akár még dicséretesnek is nevezhető, hiszen azt is sugallhatná, hogy az ország vezetői teszik a dolgukat,...
Az ide-oda utazó szeméthegyek ma egyre inkább az egyesült Európa egyik védjegyének számítanak. Nyugat-európai országok nemkívánatos háztartási hulladék, rosszabbik esetben radioaktív szemétnek keresik a kelet-európai helyét, „hátha bejön” felkiáltással. Ugyanakkor a szemétvándorlást megakadályozni próbáló zöldek serege kötözi magát a vasúti sínekre.
Négy hónap, három hét, két nap és egy Aranypálma – dióhéjban így foglalhatjuk össze Cristian Mungiu új filmjét. A cannes-i fesztivál trófeájának elnyerése valóban lélegzetelállító pörformansz volt a fiatal román rendezőtől (korábbi filmje, a kiváló Occident is megfordult anno a szemlén), főként hogy olyan igazi nagyágyúkat előzött meg, mint Wong Kar-wai, a Coen-fivérek, Tarantino, Gus van Sant vagy Kim Ki-duk.
Minden eddiginél nagyobb esély mutatkozik arra, hogy az elkövetkező napok némi enyhülést hozzanak az ország EU-csatlakozása óta húzódó belpolitikai válságban. Az óvatos optimizmust elsősorban az indokolja, hogy erre a hétre az államfő és a miniszterelnök egyaránt konzultációra hívta a parlamenti pártokat, amelynek vezetői nyitottnak tűnnek a kiútkeresésre.
Eckstein-Kovács Péter azon romániai magyar politikusok közé tartozik, akikre időnként érdemes odafigyelni. A kolozsvári szenátor kritikus helyzetekben az RMDSZ afféle „szeizmográfjaként” működött: 2004-ben a szocdem jelölt melletti elköteleződés veszélyeire figyelmeztetett, rosszallotta a szövetség részvételét a buktának bizonyult elnökbuktató manőverben, az EP-választási aláírásgyűjtések körüli hercehurcában pedig a rivális magyar erők...
Tulajdonképpen nem kell azon meglepődni, hogy egyelőre kevésbé eredményesen vizsgáznak az áhított jogosítványért azok az erdélyi magyarok, akik anyanyelvükön szerkesztett tesztlapokat kérnek. Ha a szövegben vasúti szintjárót meg hajtóanyag-állomásokat látnak, a helyes válasz bejelölése mellett azon is gondolkozniuk kell, voltaképpen mit is akartak írni a tesztlap szerkesztői. Mégsem lehet teljes egészében a fordítás csapnivaló voltára fogni a rossz...
A választói bázisától való eltávolodást, a rossz kommunikációt sorolják a népszavazási tanulságok első helyére az RMDSZ vezetői. Akad persze mentesítő körülmény is, miszerint a szavazók számára nem volt igazi választási lehetőség, ezért a motiváció sem emelkedhetett az alagsori szintnél magasabbra. És ami a legfontosabb: megvannak az igazi vétkesek is, a területi és helyi vezetők, akik nem töltötték meg tartalommal és hittel az amúgy rossz irányt...
Traian Bãsescu olyan, mint a francia Bourbon-dinasztia tagjai. Szó sincs hízelgésről: a régi-új államfő ugyanúgy viselkedik, mint a forradalom után visszatérő uralkodói család, melynek tagjai a korabeli bonmot szerint semmit sem tanultak – és semmit sem felejtettek.
Traian Bãsescu nemcsak azért bizonyult a szombati referendum győztesének, mert az urnák elé járuló választópolgárok háromnegyede nemet mondott a menesztésére, és mert közel egymillióval többen szavaztak rá, mint a 2004-es államelnök-választáson. Átütő sikerének lényege elsősorban az, hogy a tisztségében törvényes és erkölcsi szempontból egyaránt megerősített államfő elől immár elhárult az akadály, hogy megvalósítsa legfőbb célját: a politikai...
E sorok írásának pillanatában vészesen közeledik annak a valaminek a kezdete, amit kampánycsendnek hívunk. Talán nem túl merész kijelentés, hogy a kampánycsend a jelenkori politikai kultúra találmányainak egyik legfeleslegesebbike. Ugyanis irreális elképzelés, hogy – afféle késleltetett feszültség jegyében – épp az utolsó órában vonulnak el békés pihenőre és szállnak magukba a szemben álló felek. A sokéves tapasztalatok alapján – kis...