Most olyan erővel hatották át az RMDSZ politikusait a Traian Bãsescuval szembeni ellenérzések, hogy hirtelen már ez a szempont is feledhető lett. És nemcsak a szövetség számára. Az egész politikai baloldalon, és a balszövetségesek háza táján a Bãsescutól való félelem lett a meghatározó érzés. Nem egészen újszerű a helyzet. A magyarországi politikát is figyelemmel követő erdélyi magyar ugyanezt láthatta Magyarországon is, ahol a Magyar Demokrata Fórum sodródott a baloldali-liberális koalíció oldalára. Ott az Orbán-fóbia, itt a Bãsescu-fóbia sorolta egy táborba a természetes ellenfeleket.
Ha a két „rettegett” politikust összehasonlítjuk, közöttük is találunk közös vonásokat. Ezek legfontosabbika, hogy mindketten kiemelkednek országuk politikai közegéből. Populista politikusok, akik kiválóan tudnak beszélni a nép nyelvén, és ösztönösen ér-zik a közember számára vonzó irányt. Alighanem a Demokrata Párt (PD) néppárti betagozódásából adódik, hogy a PD által javasolt megoldások is egyre inkább Fidesz-közelinek tűnnek. Az a megközelítés, hogy Bãsescu sikeres visszatérése után előrehozott választásokat kell kiírni, erősen emlékeztet a tavalyi Fidesz-fenyegetésre, amikor Orbánék azt mondták: ha a Fidesz győz az önkormányzati választásokon, Gyurcsánynak távoznia kell.
Amit azonban a romániai és magyarországi néppárti politikusok mondanak, az csak Nyugat-Európában igaz. Csak Nagy-Britanniában, vagy Németországban természet-szerű, hogy a miniszterelnök lemond, ha támogatottsága meggyengülésének jeleit látja. Kelet-Európában a törvény betűjébe kapaszkodnak a politikusok. Akkor is megpróbálják kihúzni a mandátum végéig, ha tisztségükben megsemmisültek.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.