Sarkozy eddigi megszólalásai és vasárnap esti győzelme után ismét meghirdetett politikai krédója ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy valóban új időszámítás kezdődik az egyik legjelentősebb európai ország életében.
Az első változás épp Franciaország európai jelentőségének növeléséhez kapcsolódik majd. Sarkozy a régi nagyság visszaállításának ígéretével állította maga mellé a választók többségét, akik megelégelték, hogy az elmúlt évtizedekben igencsak megkopott az ország nimbusza, és egyre kevésbé figyeltek oda Párizs szavára a nemzetközi porondon. Ennek egyik előjele, hogy Sarkozy elkötelezett európaiként határozta meg magát, és ennek szellemében igyekszik a megfeneklett európai uniós reformfolyamatot kimozdítani a kátyúból. Az európai ügyekben tanúsított francia háttérbe húzódást az aktív uniós politika váltja fel, és nem kétséges, hogy ha Berlin mellett Párizs is határozottan kiáll az Unió új, alkotmányos alapokra történő helyezése, a döntési mechanizmusok gördülékenyebbé tétele, valamint az egységes kül- és biztonságpolitika kidolgozása mellett, a kezdeményezés lényegesen sikeresebbnek ígérkezik, mint eddig. Az Egyesült Államok felé tett békülékeny nyilatkozat is azt jelzi, Párizs vissza akar térni a világpolitikát alakító tényezők klubjába, hiszen ismeretes, hogy az eddigi Washington-ellenes dacpolitika meglehetős elszigeteltségbe taszította az országot.
Otthon sem vár azonban kisebb feladat Sarkozyre. A francia tekintély helyreállításának és a bevándorlás-politika szabályozásának ígéretével megnyert franciáknak ugyanis előbb-utóbb azzal is szembesülniük kell, hogy az ország felemelkedése érdekében egy sor, eddig szentnek számító szociális kedvezményről kell lemondaniuk. Ez pedig alaposan lehűtheti a kezdeti lelkesedést.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
