2007. május 23., 00:002007. május 23., 00:00
A következtetés tehát: vissza a gyökerekhez. Ennek a feladatnak készül alárendelni jövőbeli politikai aktivitását Markó Béla is, aki a politikai helyzet stabilizálódása után kész lemondani államminiszteri tisztségéről. Hogy a politikai helyzet stabilizálódhat-e oly mértékben, hogy lehetővé tegye az RMDSZ-elnök számára az „arccal a nép felé” való pozíció felvételét, egyelőre persze senki sem tudná megmondani.
Ennél jóval aggasztóbb kérdés azonban, hogy egyáltalán megvan-e még az a nép, amely felé újra fordulni készülnek a szövetség vezetői? Még tovább lépve: mekkora lemorzsolódáshoz vezet a népszavazás utáni, önkritikát és méltóságot teljes mértékben nélkülöző attitűd, amely azokat a helyi vezetőket teszi felelőssé, akiknek tekintélyes része már a Bãsescu-ellenesség ukáza ellen berzenkedett. A pártfegyelem törékeny dolog, főleg ha az embernek sem anyagilag, sem erkölcsileg nem éri meg. S ha még olyasmit is a nyakába varrnak, amiért csak részben vagy egyáltalán nem tehető felelőssé, akkor a doktrínákba vetett igencsak erős hit szükségeltetik a zászló alatti további meneteléshez.
Az RMDSZ pánikreakcióként is értelmezhető útkeresése vészesen hasonlít annak a férjnek az esetéhez, aki – miután kirúgták a szilikonkeblek – bűnbánóan csönget éjnek idején az elhagyott hitves ajtaján. Volt már, hogy befogadták, és pihegve hajthatta fejét a megbocsátó kebelre. Akadt azonban olyan eset is, amikor az éjjeliedény tartalmával találta magát szemben.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.