2007. május 25., 00:002007. május 25., 00:00
Ha hinni lehet az általa rendelt közvélemény-kutatás eredményeinek – eddig bejöttek az előrejelzések –, rohamléptekkel tartunk egy újabb felemás végkifejlet felé.
Ennek a választásnak azonban igazi tétje is van: lesz-e erdélyi magyar képviselő az Európai Parlamentben vagy sem. Ha a dolgok állása nem változik, nagy valószínűséggel nem lesz. Az önmagát az erdélyi magyarság feltétlen támogatásának képzetével legitimáló szövetség – mint utaltunk arra egy korábbi vezércikkben – nem látszik tudomást venni arról, hogy potenciális választói bázisa bizonyos kardinális kérdésekben szabályszerűen kihátrált mögüle: ajánlásait nem tekinti irányadónak, állásfoglalásaival rendszeresen szembehelyezkedik. Magyarázattal és magyarázkodással természetesen tele van a padlás (rossz kommunikáció, általános érdektelenség stb.), ez azonban még önáltatásnak is erőtlen. Ha a szövetséget egyszemélyes ellenfele képes lesz „megszorongatni”, akkor ez – függetlenül a számokban mérhető végeredménytől – komoly átrendeződéseket jelez az erdélyi magyar választói opciók alakulásában (a politikában talán kevésbé, ez egy következmények nélküli közélet). Létezhet persze egy másik, kipróbált forgatókönyv is: Tőkés püspök választásokon való részvételének megakadályozási kísérlete. Ebben viszont (most már) nem lenne köszönet – az adatok a választói akarat reális tagoltságát tükrözik. Azokét, akiknek lassan kezd elege lenni abból, hogy ott legyen a helyük két szék között, a földön.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
