Alig két nappal az ülés után ismét kommunikációs kihívás elé került a szövetség. Traian Bãsescu felfüggesztette tisztségéből Nagy Zsolt távközlési minisztert, aki tegnap az ügyészségen tanulmányozhatta a róla szóló információkat tartalmazó dossziét. És a fellángoló érdeklődés közepette mit tapasztalunk? Ugyanolyan rosszul kommunikálnak a magyar politikusok, mint korábban. A minősítő szólamok ismételgetésén túl alig mondanak valamit. Politikai lejáratási kampányról beszélnek, sérelmezik, hogy a magyar kormány nem tiltakozik határozottabban az ügyészségi vizsgálat miatt. (Utóbbival azt jelzik, hogy szorult helyzetükben a hatalmi ágak szétválasztásának, a demokráciának, a nemzetközi jognak az alapszabályait is képesek szem elől téveszteni.) És fölöttébb idegesek, amikor a kommunikációban közvetítő szerepet játszó újságíró arról érdeklődik, hogy pontosan mit tartalmaz az ügyészségi dosszié? Hány lehallgatott telefonbeszélgetés jegyzőkönyve szerepel benne? Kiknek a beszélgetései? Mi több, érzékeltetik, hogy a sajtó képviselőit is az ellenfél bérencének tartják.
E tények tükrében még a külső szemlélő is elgondolkodik, vajon mi takargatnivalójuk van? Ha számukra annyira nyilvánvaló, hogy politikai lejáratási ügy áldozatai, miért nem állnak elé a bizonyítékokkal? Miért nem mesélik el részletesen: mi áll az ügyészségi doszsziéban? Miért annyira idegesek?
Az RMDSZ egyelőre elveszítette az ügyészségi vizsgálatokkal kapcsolatos kommunikációs csatát. És ha vezetői nem vetkőzik le beidegződéseiket, nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi színtéren is végképp leírhatják magukat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
