2007. május 30., 00:002007. május 30., 00:00
Szakemberek szerint egyik is, másik is túlzó viszonyulás, ám egyik is, másik is a környezetvédelem örvendetesen dimenzionálódó szerepét jelzi: az alakuló zöldtudatot.
A környezetvédelem soha el nem évülő ügyének legfrissebb apropóját a nápolyi szeméthegyek Romániába irányítása szolgáltatja. Romániának azonban nem kell más szemete, jelenti ki a környezetvédelmi miniszter, és ez így is van jól. A témához örvendetes adalékul szolgál a piteºti-i kőolaj-finomító bezárása. Mindkét döntés azt üzeni, hogy környezetünk megóvásának ügye nem pénzkérdés, legalábbis nem abban az értelemben, miszerint mindennek megvan az ára, csak meg kell tudni fizetni.
A két párhuzamos eset alátámasztja az állítást, amely egy közelmúltbeli konferencián hangzott el: kétségbevonhatatlan a környezetvédelmi tudat fejlődése. És ide nem a szelektív hulladékgyűjtésre való nevelés terén elért haladást sorolták a szakemberek, hanem a vállalkozók optikájának örvendetes változását. Azt a késztetést, amely most már túllépett a „muszáj, tehát betartom” álfegyelmezettségén, s amelyet csak erősít, hogy az uniós alapokból éppen ennek a területnek a fejlesztésére lehet a legnagyobb összegeket megpályázni. De erősítheti az a fajta kormánystratégia is, amely a beruházásaiknál az ökoszempontokat kiemelten kezelő vállalkozók pozitívan diszkriminatív kezelését hirdeti.
Azt tartják, Romániának a környezetvédelem területén ugyancsak van mit pótolnia. A nápolyi szemét vendégül látásának elutasítása, illetve az Arpechim bezárása szilárd elkötelezettséget sugall. Remélhetőleg olyat, amely az érdeklobbiknak is ellenáll.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
