Kiss Judit

Kiss Judit

Vágyakozni az után, ami a miénk

2020. december 16., 09:482020. december 16., 09:48

Karácsony közeledtével szokás hangoztatni, hogy ez az ünnep lényegét tekintve nem a díszes, csillogó külsőségek „fesztiválja”, és nem a nyakló nélküli bevásárlásokra, a felszínes formaságokra kellene helyezni a hangsúlyt, hanem valami másra.

Már novemberben elözönlik a boltok polcait az ünnepi bevásárlásra csábító, sziporkázó termékek, a karácsonyt, szilvesztert megelőző hetekben talán még gyorsabban rohanunk, még többet vásárolunk, mint az év többi időszakában, megfeszített tempóban igyekszünk előteremteni mindazt, ami az ünnep külsődleges kelléke lehet. Mindeközben persze voltak és vannak, akik arra próbálják ráirányítani a figyelmet, hogy az advent tulajdonképpen a csodavárás titokzatos homályának időszaka, a befelé fordulásé – és legfőképpen a szereteté.

Egyes vidékeken az adventi időszakot kisböjtnek nevezték. Ha erre gondolunk, némiképp visszatetsző, hogy napjainkban a karácsony előtti időszak sokak számára elsősorban az ajándékhalmozásról, áruvadászatról, költekezésről és végeláthatatlan beszerzőkörutakról szól.

Az idei advent, karácsony és évbúcsúztató minden valószínűség szerint más lesz, mint a korábbiak. A járványhelyzet miatt hozott korlátozások és a fertőzéstől való félelem megakadályozza, hogy a családok egymástól távol élő tagjai hosszasabban együtt lehessenek, az idősekkel való huzamosabb találkozás sem veszélytelen, így megeshet, hogy a „hiányjeles” ünneplés épp arra irányítja rá a figyelmet, ami a karácsony lényege: magára a szeretetre. Arra a gyógyító, felemelő, vigasztaló erejű, nélkülözhetetlen és megfoghatatlan valamire, amire nemcsak ünnepekkor és ünnepek közeledtével kellene kiemelten összpontosítani.

Ez az esztendő sok mindenre megtaníthatott bennünket. Többek közt arra, hogy életünk, szokásrendünk oly természetesnek vett elemeiről, tényezőiről kell belenyugvóan lemondanunk. Megtörténhet, hogy az idei rendhagyó karácsony arra is alkalmat ad, hogy ráébredünk: az elszigeteltség és korlátozottság a befelé fordulás révén megerősíthet bennünket, talán az ünnep igazi lényegét, arcát is tisztábban láthatjuk. És arra is, hogy észrevegyük, a lemondásokkal járó időszak lehetőséget kínál a lelassulásra, a mindennapi őrült tempóból való kilépésre. Arra, hogy olyan lelki tartalmakat építsünk, formáljunk magunkban, amik erőt adhatnak a továbbiakra nézve.

A rendhagyó ünnepvárás okán eszünkbe juthat Simone Weilnek, a huszadik század első felében fiatalon elhunyt francia írónak, filozófusnak, misztikusnak – akinek életműve egyébként nagymértékben hatott Pilinszky János lírai világlátására is – leghíresebb mondata: „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Éjszaka a strandon – egy szavazat a félelem és a megaláztatás ellen

Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.